A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Cseri Miklós: Kisgyőr népi építkezése

JEGYZETEK 1. Kiss Lajos: Régi Rétköz. Bp. 1961.; Erdész Sándor: A rétközi falvak lakó- és gazdasági épületei. In: Szabolcs-Szatmár megyei földrajzi olvasókönyv 2. Nyíregyháza, 1979. 159-168. 2. Balassa Iván-Ortutay Gyula: Magyar néprajz. Bp. 1979. 39. 3. Zalkodon egyértelmű, hogy jobbágyok és uraik épületeiről van szó [Fényes Elek is megjegyzi, hogy itt nem volt úrbériség, az egész község majorsági birtok volt. (In: Magyarország geographiai szótára. Pesten, 1851. IV. 319.)] A másik két községnél az „adózók" elnevezést használták, s így nem derül ki, hogy közülük ki a jobbágy, s ki nem az; ezért dolgozatunkban mi is ezeket az elnevezéseket használjuk. 4. Fényes i. m. II. 199. 5. Fényes i. m. II. 200. 6. Fényes i. m. II. 200., IV. 305. és 319. 7. Fényes i. m. II. 199. 8. Balassa M. Iván: Méhesek a Hegyközben és a Bodrogközben. Néprajzi Értesítő. 1971. 83-104. 9. Balassa Iván: Szárazmalmok a Hegyalján és a Bodrogközben a 18-19. században. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. 1973. 87-92. Kisgyőr népi építkezése Kisgyőr község Borsod megyében, Miskolctól 20 km-re fekszik. A források már a XIII. században említik. Kezdetben a diósgyőri uradalom, az egri káptalan, majd ismét az uradalom birtoka lett, annak felszámolásáig. Lakosságának egy része a török alatt kipusztult, majd a XVII. században magyarokkal (Bihar, Szabolcs vármegyék) újratelepedett.

1 Fényes Elek szerint „A helység a Bükk aljában, tiszta kősziklán épült, s a felette emelkedő magas hegy messze az Alföldre kitekintvén az Alföld a hegyről ítéli a tél, tavasz, nyár közeledésit, s idő változatokat. Határkiterjedése 5936 h., melyből 1879 h. szántóföld, 345 h. kaszáló, 800 h. legelő, 412 h. szőlő, 2500 h. erdő. A föld mind harmadik osztálybeli. A szántóföldek sovány, kövesek, s a javítást nagyon kívánják, s így leginkább megtermik a rozsot, azután a kolompért; különben a magot is alig fizetik vissza. A szőlők meglehetős borral fizetnek ugyan, de sok helyt a vízjárás által nagyon rongáltatnak. A gyümölcstermesztésben a nép különös szorgalmat fejt ki, mindazáltal jövedelem ágát a szőlőművelés teszi. A baromtenyésztés csekély lábon áll... 50 r.katolikus, 1550 református, 9 orosz, 30 zsidó lakja ... A helység határában semmi tó, s folyóvíz nincs, sőt száraz télben és nyárban ivóvízben is szükséget lát."

2 Az 1851-ben leírt állapotok nem sokat változtak az idők folyamán. A földművelés továbbra sem tudott jelentőségre szert tenni. Kivételt képez ez alól a szőlőtermesztés, borászat, amelynek jelentőségét mutatja a község 1743-ból meglevő pecsétje is, mely szőlőfürtöt ábrázol.

3 Az állattenyésztésben az utóbbi évtizedekig is a rideg marhatartás volt a legjellemzőbb, bár vannak adataink az első világháború előtti időkből, amikor dívott az esztrengás juhtartás is.

4 A megélhetés legfontosabb forrása az erdőmunkák és a fafuvarozás volt. Az erdők nagy része a Mocsolyási Erdőkincstár tulajdonában volt, ide jártak az emberek bérmunkába vagy napszámba. Vágták, faragták a fát és a slipperl (vasúti talpfa). Itt szerezték be a tűzi- és épületfa-szükségleteiket, és itt keresték meg a megélhetéshez szükséges pluszjövedelmeket is. Telente fafaragással is foglalkoztak és az elkészült munkadarabokat el is adták. A második világháború után egyre nagyobb lett az iparba járás, az utóbbi évtizedekben már mintegy 200, zömmel férfi jár be Miskolcra dolgozni.