A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Páll István: Adatok a Bodrogköz népi építkezéséhez

kovácsház és a sárfalú, zsúpfedeles kovácsműhely ugyanúgy a közösség tulajdonában volt, mint a sárfalú, nádas pásztorház és a paticsfalú, szalmatetős bikaakol, s egyáltalán nem különböztek a falu többi lakóházától és istállójától. A malmok - bár földesúri tulajdonban voltak — a közösség egyik legfontosabb találkozóhelyéül szolgáltak. Balassa Iván a bodrogközi malmokról írt dolgozatában

9 megemlíti az általunk vizsgált három község nevét is, de mivel azok Szabolcs megyéhez tartoztak, a sárospataki levéltárban rájuk vonatkozó adatokat nem talált. Az ő dolgozatát kiegészíthetjük tehát annyiban, hogy itt közöljük ezen települések szárazmalmainak adatait. Kenézlőn 1843-ban egyetlen „Száraz Malom ágasokra fenyő fa tetővel Zsúp fedőlékkel újj épület" létezett 1750 forint becsült értékben. Ugyanitt „Egy olaj Malom szinte a' fentebbi mód szerint" épült, s ugyanolyan értéket képviselt. Visson három tulajdonos három malommal rendelkezett, melyek közül a Vörös Istváné „otska Malom" volt és ezért csak 80 forintra becsülték. Pethő Áron szárazmalmának malomházát a következőképpen írták le: „Malom ház melynek hossza 11. öl szélessége 3. teteje fenyő padlása és ajtai hasonlóképpen, fedőlékje Nád értéke 300". Zalkodon két szárazmalom működött, mindkettőt zsúptető fedte, s az egyikről azt is megtudjuk, hogy „Tölgyfa Szulápokra" épült. A kocsmák szintén fontos szerepet játszottak a települések lakóinak életében. Kenézlőn 2, Visson 3, Zalkodon egy kocsma „segítette elő" a társas kapcsolatok fejlesztését. A kenézlői „Nagy Kortsma Ház" kő és tégla falával, 17x6 öl alapterületével, 8 ajtajával és zsindelyes tetejével valóban impozáns építmény lehetett. Ugyancsak a földbirtokosoktól bérelték a község lakói a kisebbik kenézlői kocsmát is, amely szerényebb méreteivel (13x3 öl, két szoba és egy istálló), sárfalával és gyékényes tetejével a falusi lakóházak mintájára készülhetett. Viss három kocsmája szerényebb lehetett, mint a szomszédos kenézlőieké (a becsértékük legalábbis ezt mutatja). Külsejükről nem kapunk olyan részletes képet, mint az előzőkről, de azt azért megtudjuk, hogy a „Tettes (= tekintetes) Fekete Lajos Úr Succesorai" kezelésében levő „Kortsma Ház teteje padlása és ajtai Tölgyfa, fedőiekje Zsup", s azt is, hogy a református eklézsia is rendelkezett egy saját kocsmával. Zalkodon „Egy újonnan épült Kortsma Ház 12. öl hoszú 4. öl széles sár falból, fenyőfa tető, dupla padlással 5. bellet ajtóval Zsup fedőlekkel" 420 Frt értéket képviselt. Az egyéb közösségi épületek között Kenézlőn a révházat kell megemlítenünk, mely a fontos átkelőhely mellett a község lakóházainak formájára épült. Visson két uradalmi tulajdonú mészárszéket is összeírtak, melyek értéke (25-25 Frt) szerényebb épületet sejtet. * A fenti dolgozat - remélhetően — igazolja az 1843-as összeírás jelentőségét, hiszen az a jobbágyfelszabadítás „előestéjén" született, s tükrözi azt az állapotot, amelyben a jobbágyság és a nemesség megérte ezen időszakot. Mivel az összeírás az egész akkori Szabolcs megyére kiterjedt, mintegy keresztmetszetét adja a jobbágyság, az adózók és a nemesség ingatlan vagyonának, még ha több községben nem is hajtották azt végre maradéktalanul. Páll István