A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Páll István: Adatok a Bodrogköz népi építkezéséhez

épült tengeri kas érdemel említést. Az adózók kasai 2 Frt 30 xr-tól 7 Frt 20 xr-ig becsültettek, míg az idézett két uradalmi kas 80, ill. 70 Frt értékű volt. Kenézlőről arra is van adatunk, hogy a vesszőből font tengeri górét (a góré szó csak itt és csak egy alkalommal fordul elő!) a hízóól felett helyezték el. A kamarák (vagy kamorák), mint már láttuk, többnyire a lakóházak szerves részét képezték. Kenézlőről több adatunk van arról, hogy külső kamarák is épültek. Rendszerint más épülettel egy tető alatt álltak (főként istállóval), vagy hozzájuk csatoltak szekérszínt, sertésólat. Az összeírt 14 külső kamara közül kilencnek van a falanyaga is feltüntetve (ebből 7 patics-, 2 sárfal), s szintén kilencnek a tetőhéjazata (7 zsúp-és 2 nádtetős). Vissró* egy, Zalkodról egyetlen adatunk sincs külső kamarára. Az udvaron különféle színek is helyet kaptak. Közülük a szekérszín volt legnagyobb számban, majdnem minden portán összeírták őket. Az istálló és a kamara tárgyalásakor már említettük, hogy sok helyen ezekhez csatolták a szekérszíneket (Kenézlőn pl. a 49 összeírt szekérszín közül csupán 20 volt különálló építmény). Igen gyakori volt a sertésóllal egy tető alá épített szekérszín. Egy tipikus kenézlői szín a következőképpen nézett ki: „Szekér Szín patsit fallal, ágasokra épülve fenyő fa tetővel, nád fedőlékkel." A tetőhéjazat e községben - már ahol feltüntették - elsősorban nádból készült (17 épület), s még 14 zsúpos, 5 szalmás és egy szénával fedett építményt említettek. Visson az adózók és nemesek 35 összeírt szekérszíne közül 12 volt különálló. A tetők anyagát csak 16 épületnél tüntették fel, s mind zsúppal volt fedve. Ezeken kívül még néhány egyéb színről is van adatunk (fatartó szín, polyvás szín, kis szín), de ezek jelentősége igen csekély lehetett. A porta építményeihez az azt körbefogó kerítések is hozzátartoztak. A három tárgyalt község közül Zalkodról nincsenek erre vonatkozó adataink, de a másik kettőből tudunk következtetni az általános szokásra. Kenézlőn nem volt különbség a nemesek és az adózók kerítései között: 82 épülethez tartozó kerítést írtak össze, és ebből 76 hosszabbrövidebb „Tölgyfa karók közzé font vessző kerítés" volt. öt helyen a vesszőn kívül deszkakerítést („Szúlápok közzé rakott deszka kerítés") is említettek, ami valószínűleg az utcafronton kerítette a portát. Ugyanitt két „kolláttal elátott veszővel befont" és egy „nád fal" kerítésről is tudunk. Visson különbség volt az adózók és a nemesek kerítéseinek aránya között: az adózók közül 33-an sövény- vagy vesszőkerítéssel kerítették portájukat, s csak ötnek volt palánk- vagy deszkakerítése. A nemesek épületei mellett 10 vessző- vagy sövény kerítésen kívül 8 deszka- vagy palánk- és rácskerítés húzódott. Három helyen mind sövény-, mind deszkakerítést is alkalmaztak. Több portánál külön felbecsülték a kapufélfákat és a deszkából készült kapukat is. Közösségi épületek A lakóház és a portáján fekvő gazdasági épületek után tekintsük át, milyenek voltak a közösségi épületek. Ide azokat az építményeket soroltuk, amelyeket vagy a közösség birtokolt (helység háza, helység kovács háza, helység pásztor háza) vagy pedig földesúri tulajdonban voltak, de közösségi célokat is elláttak (malmok, kocsmák, mészárszékek); olyan épületek is tartoztak ide, amelyeket a közösség az uraságtól bérelt; ezek „közös Árendához tartozó" épületek voltak (révház. kocsmák). Kenézlőn az 1000 forintra becsült „Hellység Háza" két szobából és két kamrából állt, hossza 11 és 1/2 öl, szélessége 3 öl volt. Falát részben vályog, részben patics alkotta, a tetejét pedig náddal borították. A hozzá tartozó portán állt egy istálló és két hízóól (melyből az egyik a jegyzőé volt). Visson a helység háza szintén a falu többi házához volt hasonló: 10x3 öl alapterületével és zsúpos tetejével nemigen tűnt ki a község többi épülete közül (becsértéke is csupán 180 Frt-ra rúgott). Kenézlőn a paticsos és nádfedeles