A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Páll István: Adatok a Bodrogköz népi építkezéséhez

fenyődeszka e téren is domináns: 61 házon ebből készült a padlás. A keményfa közül a „tölgy fából hasított Deszka padlással" vagy egyszerűen csak tölgynek írt padlással találkozunk legtöbbször (16 ház), de volt egy „jéger" és egy „bik" padlású épület is. Nyárfát szintén egy lakóházon alkalmaztak. Érdekes, hogy a szegényebbek régi („avult") házainál viszonylag nagy számban volt nádpadlás is: 15 lakóépület épült ily módon. A nemesi épületeken szintén a fenyődeszka érvényesült, egy lakóháznál már a ,, stukát ^"-mennyezet is megjelent. Egy épületen „dúfla" (dupla) deszkapadlást alkalmaztak. Viss nemeseinek lakóházai közül 8 fenyőpadlású volt az összeírás idején, míg 4 tölgyfából állt. Egy igen elszegényedett nemes lakóházát sövénypadlás borította. Az adózók birtokában 27 fenyőpadlású lakóházat írtak össze, míg 15 tölgyfa padlással bírt. 4 épület „tölgy és fenyő" címen szerepelt, így nem tudni, melyik fedte az épületet, mivel együvé írták az ajtókat és szarufákat is, eképpen: „Tölgy és fenyőfa teteje padlása és ajtaja Zsup fedőlékje." Zalkodon mind a nemesek, mind jobbágyaik fenyődeszka padlású házakat építettek - egy jobbágy tölgyfa padlású házát kivéve. Három nemesi lakóház „dupla deszka" padolattal készült. A tetőhéjazat („fedőlék") több helyi jellegzetességet mutat, mint az egyéb építőanyagok. A Bodrogköz községei bővelkedtek vizes, mocsaras területekben, így a tárgyalt falvak mindegyike önellátó volt vízinövényekből. Fényes Elek szerint Kenézlőnek egy 50 holdas állandó tava, Vissnek egy Börtös nevű mocsárja, Zalkodnak pedig két mocsara, az Erkecse és a Palocsa nevűek feküdtek a határában.

6 A természeti feltételek tehát adottak voltak a tetőfedő anyagok helyből történő beszerzéséhez. Ez a Tiszához legközelebb fekvő Kenézlő esetében teljes mértékben igazolható is: 96 lakóépületet vízinövényekkel fedtek! Nézzük ezek megoszlását: az adózók épületei közül 79 nádfedeles, 2 gyékény és egy káka tetejű volt, míg négy lakóházat nád és szalma, nád és zsúp, ill. „egyvelges" fedéllel borítottak. A nemesek lakóházai és cselédházai közül e községben 5 nád és 5 gyékény tetőhéjazatú volt. Zsúp és szalmatetővel az adózók házai között 8, a nemesekéi között pedig 4 volt ellátva, míg 2 nemesi épületet zsindelytető fedett. Viss lakóházai között fordított volt az arány: a földmüvelés termékeként előállított zsúptető volt túlsúlyban. Az adózóknál 38 zsúpos, 5 nádas, 3 gyékényes és egy kákával, ill. zsúppal vegyesen borított lakóházat írtak össze, míg a község nemesei 12 zsúpos, 1 szalmás, 1 gyékényes, 2 nádas, 3 zsindelyes és 2 vegyes (gyékény, ill. zsúp) tetőhéjazatú lakóházat, valamint 7 zsúptetős cselédházat birtokoltak. (4 épületnél ezek az adatok hiányoznak.) Zalkodon szintén a zsúptető dominált: 22 épületet fedtek ekképpen (ebből 12 jobbágyi, 5 nemesi és 5 cselédház), 2 jobbágyházat szalma borított. A vízinövények közül 4 gyékénytető nemesi lakóépületet fedett, míg egy-egy nádfedeles ház volt nemesi, ül. jobbágyi használatú. A nemesek közül három zsindelytetős lakóházzal bírt. A lakóházak éghető részei között összeírták az ajtókat és az ablakokat is. Anyaguk általában megegyezett a tetőszerkezetével, bár a fenyő jellemzőbbnek tűnik. „Béllet" (= bélelt) ajtók mind a nemesek, mind az adózók, ill. jobbágyok házaiban előfordultak Kenézlőn és Zalkodon is, míg „dufla" (= dupla) ajtókat csak Zalkodon írtak össze. Vissről erre vonatkozó adatokat nem közöltek. Az ablakok közül Zalkodon többet részletesebben leírtak; itt 5 nemesi ház és egy cselédház ablakai „salúkateros"-ak voltak, közülük a fentebb már idézett házon vas „róstéjok -at is találtak. Egy másik nemesi lakáson „4 rámás ablak" díszelgett. Kéményre vonatkozó adatok községeink összeírásában nem szerepelnek, annak ellenére, hogy azok nagy valószínűség szerint éghető anyagokból készültek. (Más településeknél külön számba vették ezeket is.) Itt csupán egyetlen adat van, mégpedig Zalkodról, ahol egy taksás ház fa kéményü.