A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Páll István: Adatok a Bodrogköz népi építkezéséhez

épületek 16%-a vegyes falú volt, mégpedig ott, ahol több, különböző funkciót ellátó épületet kapcsoltak össze egy tető alá. Feltételezésünk szerint ezen esetekben a lakóház és kamra volt sárfalú, a hozzáépített istálló és szekérszín készült paticsból. A vályogfalnak alig van nyoma e községekben ezen időszakban (ellentétben a Tisza túloldalán fekvő rétközi falvak némelyikével): a két településen összesen 5 lakóépület volt vályogfalú, közülük is három a nemeseké. Ugyancsak csekély a kőből, ill. téglából emelt épületek száma is, és ezek is mind nemesi lakóházak: Kenézlőn két tégla-, Zalkodon egy tégla- és vályog-, ill. egy kő- és téglafalú épület állt. Az urasági cselédházak közül Zalkodon egy épült kőfallal. A lakóházak belsejéről az összeírás nem tesz említést, hiszen az főként az éghető szerkezeti elemeket tartalmazza. Kivételt a szintén idetartozó padló („pádimentom") képez, amely Zalkodon két épületben volt megtalálható (a többi minden bizonnyal földpadlós volt): Komjáthy Jeromos javai közül ,,A lakó ház 12 öl hosszú 4 öl szélességű Kő és Tégla falból, fenyő fa tető Dupla Deszka padlás, padimentomra 8 ajtóval 10. ablak salúkaterokkal vas róstéjjal 6. szobára épülve Sindej tetővel", és ugyanezen tulajdonos cselédháza „hossza 12 öl szélessége 4. öl ámbitússal - van benne 2. szoba padimentommal egy pitvar két cseléd szoba és egy Kamora kő falból épülve 8. béllet ajtó 8. ablak salúkaterokkal Zsúp fedőlékkel el látva." A lakóházak falának anyaga után vizsgáljuk meg azok tetőszerkezetét is. A tárgyalt falvak épületfában nem szűkölködtek. A Tiszát kísérő szegélyerdők az 1784-es első katonai felmérés térképlapjai szerint Kenézlőn és Zalkodon a lakott területek határáig nyúltak. Kenézlőnek 150 holdas erdeje volt,

4 amely bőven ellátta építőanyaggal a települést. Ám a leginkább használt fenyőgerendát és fenyődeszkát kereskedelem útján szerezték be. Sem a berceli, sem a tokaji kikötő nem volt messze Kenézlőtől, s az jelentős átkelőhely lévén, igen fontos szerepet játszott a Rétköz és a Bodrogköz települései közötti kereskedelemben. Fényes Elek írja 1851-ben a községről, hogy „A Tiszából itt szakad ki a malomór, melly Sárospataknál ömlik a Bodrogba. Áradások alkalmával e szakadékon S.-Patakra fenyőszálakat szoktak a kenyézlőiek szállítani."

5 A tetőszerkezet (az összeírásban ,,tető"-ként említik) túlnyomó részben fenyőből állt, de az egyes községek között, azokon belül pedig a nemesek és az adózók, ill. jobbágyok házai között voltak különbségek. Kenézlőn a nemesek lakóépületei és cselédházai kivétel nélkül fenyőfa tetőszerkezetűek voltak. Az adózók házai nagyobb változatosságot mutattak: 78 lakóház teteje volt fenyőszerkezetű, 17 pedig keményfából készült (ez utóbbin belül a tölgyfa dominált 8 épületnél, 2 bükk, 2 „jéger", 3 szil, 1 „kőrös" és egy vegyesen tölgy és kőrisfa volt). Visson a nemesek lakóépületei között 17 fenyő-, 4 pedig tölgyfa tetőszerkezettel készült; az adózók lakóházainál szintén a fenyő dominált (46 ház közül 27 volt ilyen), de jelentős volt a tölgy is (13 lakóépületen). Tölgy és fenyő tetőszerkezet 6 épületen vegyesen is előfordult. Zalkodon csupán egy nemesi és egy jobbágyház készült tölgyfa tetőszerkezettel, a többi mind fenyőfából. Érdemes összevetni a tetőszerkezetek anyagát a lakóházak becsült értékével. Azt tapasztaljuk, hogy azon épületek értéke, amelyek tetőszerkezete keményfából készült alacsonyabb, mint a fenyőből készülteké. A helyben található tölgy-és egyéb keményfák főként a jobbágyok lakóházainak építőanyagát alkották, a nagyobb távolságról, úsztatással szállított fenyő épületfa főként a tehetősebbek számára volt megfizethető. A tetőszerkezet kapcsán említést kell tennünk a padlás (vagy „padolat") anyagáról is, amelyet az összeírás együtt említ a tetővel. Ezen időszakban a lakóházak mind lepadlásoltak voltak a tárgyalt községekben, azonban a különbség itt is ugyanúgy megmutatkozott, mint a tetőszerkezetnél. Kenézlővel kezdve ismét a sort, szembetűnik, hogy a