A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: Elmélet és gyakorlat a selmeci akadémia pedagógiájában
Antoine Grimald Monet, a későbbi francia bányászati főfelügyelő 1770-es európai körútjáról készült útijelentésében már „megemlékezik a selmeci bányászati akadémia akkor már működő két kohászati-kémiai-ásványtani és matematikai-gépészeti tanszékéről, valamint elismerően szól gépkabinetjéről: a sűrített levegővel működő szivattyúról és a vízoszlopos gépről." 4 A gyűjtemények ekkor még nem voltak ilyen jelentősek. Háromévi tanulási idő után következett Szélaknán a megszabott gyakorlat. A jó magatartás alapján, a tanulmányok befejezése után, kincstári költségen a hallgatók megtekinthették a többi alsó-magyarországi bánya- és kohóművet is. A 18. század végén és a 19. század elején az egymást váltó jeles tanerők kitűnő eredményeket értek el, mind az elméleti oktatás, mind pedig a gyakorlati nevelés területén: Bizonyítják ezt többek között Délius - már említett - 1773-ben megjelent Anleitung zu der Bergbaukunst c. nagyon korszerű müve, tankönyve, valamint Schitkó professzor „magas és gyakorlatias" matematika és fizika előadásai, amelyek valóságos élményszámba mentek. Visszatérve Délius, a bányászati tanszék professzorának művére, ez „csak olyan környezetben születhetett meg, ahol a bányászati kultúra és a bányászati oktatás hagyományosan kiemelkedő színvonalú. Ebben a korban pedig két ilyen hely, illetőleg város volt a világon: a szászországi Freiberg és a magyarországi Selmec." 5 Müvét 1778-ban Párizsban is kiadják, megtoldva a róla alkotott kritikát, a következő francia akadémikusi véleménnyel: „kevés olyan részlet van, amelyben a szerző ne törekedett volna arra, hogy a művelés haladásának lényeges elveit követve ne világítsa meg a lényeget; és ezeknek az elveknek az a külön érdemük, hogy Délius úr a gyakorlati megfigyelésből merítette azokat." 0 A gyakorlatiasság igényének a kielégítését szolgálják a 19. század elején a polgári építészet rendes tantárggyá válása (1834), állandó rajztanár alkalmazása (1839), és a rajztanítás minden szemeszterben való kötelezővé válása is. Az elméleti és gyakorlati oktatás további közelítését is segíti, hogy a tanulmányokat célszerű rendbe szervezik úgy, hogy az előkészítő tudományokból logikai rendben lehessen a szaktudományokhoz jutni, amelyek oktatására mind a bányászok-kohászok, mind pedig az erdészek számára az utolsó években kerül sor. „. . . Egy olyan szakintézetnél, mint a bányászati akadémia, igen fontos, hogy az elméleti tanítást lépésről lépésre kövesse a gyakorlati tanítás és a szemléltetés; a tanároknak tehát azon helyzetben kellett lennie, hogy előadásaikat folytonosan támogathassák gyakorlati demonstrációkkal, a hallgatóknak pedig, hogy az előadottat gyakorlatilag követhessék, s arról úgyszólván minden pillanatban meggyőződhessenek; ez oknál fogva az előadásokkal egybekapcsolva kellett lennie a műtelepeknek, illetőleg azok egyes részeinek és készülékeknek, gépeknek, műszereknek, továbbá a bányákba és kohókba való járásnak, bányafelmérésnek és a kézmüveletekben folyó gyakorlatoknak. A bányászakadémiának ezen szükséglete helyesen lett felfogva és a gyakorlati mutatványokra a tantervben elegendő idő rendeltetett. . ." 7 Az 1860-as, 1865-ben megerősített tanterv szerint a „mostani általános, sok tekintetben csupán enciklopédikus kiképzést mihamarább mellőzni kell. Olyan tantervvel kell a mostanit pótolni, amely egy lehetőleg szabad tanrendszer mellett az egyes szakókban gyakorlati kiképzést tesz lehetségessé". 8 A feladat: a kincstár, valamint magánosok számára szakképzett bányászokat és erdészeket nevelni. Acél: azon ismeretek elsajátítása, amelyek egy bánya- vagy kohótelep, vagy egy kiterjedt erdőgazdaság ésszerű vezetéséhez szükségesek. A tanításnak túlnyomóan tudományosnak kell lennie. A hallgatók szemléleti oktatást is kell, hogy nyerjenek. Az állam szolgálatába lépőknek a végzés után még 2 éves gyakorlat is szükséges. Az új tantervi koncepció szerint a tudományosság követelménye, mint fő követelmény 4 fő szak tanítását kívánja meg: bányaművelés, vas- és fémkohászat elemző vegytan-