A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: Elmélet és gyakorlat a selmeci akadémia pedagógiájában

nal és kérniészettel, építészet és gépészet. Az előkészítő tudományoknak pedig összehangzó és logikai összefüggésben kell állniuk a négy fő szakkal. Jogos bírálat éri ekkor a vizsgarendszert is a gyakorlat oldaláról. A vizsgák letételének feltétele volt egy év gyakorlat. Az 1870-ben megjelent pénzügyminiszteri rendelettel, amely új, még gyakorlatiasabb tanterv előkészítésére adott megbízatást, újjászervezési folyamat kezdődött el az akadémián. így 1867 után „a bányászati - és erdészeti akadémia" korszerű reorganizációjának az ideje is elérkezett. Az ekkor életbe léptetett új tanterv — az időközben történt csekély változtatásokkal érvényben maradt egészen az 1894—1895. tanév végéig. Az 1890-es években már vitatják az eddigi 4 fő szak számát és időtartamát. Agyakorlati képzést és a felvételt megelőző 1 éves gyakorlatot is nagyon fontosnak tartják. A selmeci bányászati akadémia a kezdeti felszereltségi és elhelyezési gondok közepette is „az egyetemi oktatás elvont tudományos irányát a gyakorlati élet vonatkozásainak egyenlő mértékben való érvényesítésével igyekezett párosítani."

9 A századforduló szaklapjainak az akadémiai oktatással foglalkozó cikkei — a ma számára is nagyon időszerűnek tűnve - így fogalmazzák meg az elmélet és gyakorlat viszonyát: „. . . A bányászati főiskola kezdettől fogva technikai főiskola volt. Haladási irányát ennélfogva a technikai és a természettudományok jelölik ki .. "

l 0 „.. . Az akadémia meg kell, hogy állja a versenyt a tudományos kvalitás és a praktikus technikai kiképzés tekintetében . . 1 „A gyakorlati élet ma nem mérnöktudósokat, hanem mérnökmestereket követel a műszaki főiskolától. . . .

2 Mi a helyzet az akadémia falain belül e helyes megállapítások megvalósítása tekintetében? Az ilyen gyakorlati ismereteket semmiféle iskola nem adhatja meg. Nem is feladata, hogy mégadja. A szaktanárok azonban mindent megtesznek annak érdekében, hogy az elméleti oktatás lehetőleg gyakorlati irányú legyen. A professzorok mind gyakorlati szakemberek is. Ami a gyakorlatokat illeti, a hallgató csaknem annyi időt tölt el a gyakorlatokkal, mint amennyi előadást hallgat. Egy-egy szemeszterben 150 óra előadásra 138 gyakorlat esik. A cél: az egyszerűbb esetek önálló, kísérleti megoldására képesíteni. A gyakorlati életre való hivatkozás ugyanis egymagában véve még nem elegendő. Ugyanakkor a tehetségesebbek a tudományokkal behatóbban is foglalkozhatnak. Az intézet a maga egészében és folytonosságában sok kiváló szakembert nevelt nemcsak a Monarchia, hanem a messze külföld számára is. Tanárai kimagasló érdemeket szereztek a szaktudományok fejlesztése terén; hírnevét világszerte ismerték és megbecsülték. Laboratóriumaiban nemcsak a helybeli professzorok, de más hazai és külföldi tudósok is gyakran folytattak tudományos oktatási és gyakorlati munkálatokat ( Volta, Savareü, Tondy, hippi, Malogrami stb.). A tudományos megállapítások gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából történő kísérletezéseinek is gyakran volt színhelye Selmecbánya, és működtek közre azok végrehajtásánál az akadémia tanárai. Itt mutatják be például 1876banRuprecht professzor szervezésében és felügyeletével, nagyüzemi méretekben, a Born Ignác által kidolgozott új módszert, amely „európai amalgamációs eljárás" néven terjedt el, és vonul be a technika történetébe. Ezt az alkalmat ragadja meg Born Ignác arra, hogy megalakítsa az első nemzetközi bányászati-kohászati társulatot, a „Sociät der Bergbaukunde"-t. A 20. század eleje a tudományok rohamos fejlődésével párhuzamosan, fordulópontot jelent az akadémia történetében is: hivatalosan is főiskolává nyilvánították; a képzési időt egységesen 4 évre emelték; Öt új tanszéket szerveztek: intenzívebbé tették a matematikai-természettudományi alapképzést; több új tantárgyat vezettek be, és növelték a gyakorlati órák számát. Mindez a képzés színvonalának emelését, tervszerűbbé és gyakorlatiasabbá válását is eredményezte.