A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy József András: Anyaghasználat a Bükkalja építőgyakorlatában

tulipánt is faragtak. Az egyszerűbb fedőkő lapos volt. A noszvaji gazdaháznál ezt kőgombbal díszítették. A Bükkalja falvaiban elterjedt volt a ház előtti kis kertet az utcától elválasztó kőkerítés. A kerítés csak a széleken magasodott fel, betekintést engedve a ház ablakára, és a szépen rendbe tartott kiskertre. Ipari anyagot igen kis százalékban használtak fel a hagyományos építkezésben. Az épületekben megtalálható szabadkémények zömét a válltól felfelé téglából falazták, ami arra utal. hogy nemcsak a vályogból építkezőket kötelezték tégla kémény építésére. Másképp nem fordulhatott volna elő, hogy a természetesen adódó, nem tűzveszélyes kő helyett drága téglát alkalmazzanak.

10 Jelenleg a cserépfedés az általános a Bükkalján. A cserép a múlt század végén terjedhetett el. 1910-ben a házak legnagyobb része még növényi anyagokkal volt fedve. A szalmát és nádat együtt alkalmazták, s lécezésre először a szalmakötegeket kötötték fel, szalmából készült kötéllel, és azt fedték el náddal. Erre a vegyes fedésre két példát találtam a területen (Bükkzsérc, Petőfi u. 61., Cserépváralja, Petőfi u. 7.). Bakó Ferenc Noszvajon talált hasonló épületeket.

17 1910-es statisztika jelentős számú zsindellyel vagy deszkával fedett épületet is összeírt a Bükkalján. A zsindely a faépítkezés jellegzetes tetőfedőanyaga, ami a jelek szerint ugyancsak túlélte a faépítészet korát. A zsindellyel fedett épületek száma különösen Noszvajon volt jelentős, a házak 28,3 százaléka volt zsindellyel fedett 1910-ben. Napjainkat egy zsindellyel fedett ház sem érte meg. Valószínű, hogy a „cserép, pala, bádog" megjelölésű rovatban szereplő házak egy része nem az „új" anyagnak számító cseréppel volt fedve, hanem természetes palával. A Bükk hegységben a múlt században palabánya működött, egy közülük Bükkzsércen, egy másik pedig a közeli Felsőtárkányban.

18 Tanulmányomban nem törekedtem a terület anyaghasználati szokásainak teljes bemutatására — csupán a fő jellegzetességek, a fejlődés főbb állomásainak leírására volt módom. Nem foglalkoztam századunk anyaghasználatával. A közlekedési hálózatok kialakulásával, az ipari anyagok gyártásának nagyüzemivé válásával a vidék, az egyes tájegységek elvesztették sajátos arcukat. A falusi kőműves iparossá vált, termékei elvesztették sajátos hangulatukat, fokozatosan előkészítve a terepet a kockaházaknak. Nagy József András JEGYZETEK 1. Kutatásaimat a következő falvakban végeztem: Bogács, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Noszvaj, Szomolya, 2. Magyar Statisztikai Közlemények, 42. k., Bp., 1912. 218—219. 3. Bátky Zsigmond: Építészet. In.: A magyarság néprajza, é. n. I. k. 154. 4. Heves megye Műemlékei, III. k.., Bp., 1978. 478. 5. Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében, Egri Múzeum Évkönyve, 1967. 176. 6. Hasonlóan ahhoz, ahogy 1747-ben Keresztespüspöki sörházát javíthatták. Ez arra enged következtetni, hogy a gerendavázzal való megerősítés, és a gerendák közének befomása, tapasztása ismert módja lehetett a XVIII—XIX. században a meggyengült falak megerősítésének. Bakó i. m., 187.