A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy József András: Anyaghasználat a Bükkalja építőgyakorlatában

tésének lehetősége megszűnt, míg a hidasok készítésének lehetősége megmaradt, és így a faház készítésének technológiája túlélte a faházakat. Bükkzsércen a XVIII. század végén az ispán és a harangozó háza volt zsilipéit falú, melyek valószínűleg az akkor elterjedt és általános építőszokás szerint készültek.

5 Valószínű, hogy 1910-ben még volt faház a bükkzsérci és noszvaji házak között, de a fából és egyéb anyagból rovatban kaptak helyet a gerendavázas, fonott falú épületek is. A zsilipéit falú építkezéssel hozható rokonságba a fonott fal alkalmazása. A zsilipéit falú ház építését egy merev gerendaszerkezet elkészítésével kellett kezdeni, ahol az oszlopok közét a rovásokba eresztett pallókkal töltötték ki. A pallók növelték a szerkezet merevségét és állékonyságát, de ha a keretszerkezet sarokcsapolásait elég szorosra készítették, a kitöltő anyag lehetett gyengébb, egyszerűbben elkészíthető anyag is, ami ezen a területen a fonás volt. Ilyen fonott falú, gerendavázas házat nem sikerült találnom a területen, viszont az emlékét sikerült megtalálni. A vesszőfonás technikáját jól ismerték, hiszen nemcsak falaknál használták, hanem a ház egyéb helyein is. Bükkzsércen és Noszvajon még láthatunk fonott oromzatú házakat, Bükkzsércen a földházak szabadkéményét vesszőfonás segítségével alakították ki, Cserépváralján ismerték a karóvázas, fonott és tapasztott kemencét. A vesszőfonást kerítésnek is alkalmazták. Bükkzsércen két évvel ezelőtt bontották le a Petőfi u. 99. számú házat, melynek fala döngölt föld volt. A ház hátsó fala megroggyanhatott, ezért a hátsó részt az első ház és a konyha mögötti szakaszon meg kellett erősíteni. A hátsó részt gerendavázzal merevítették ki, melynek közét befonták, majd az egészet betapasztották.

0 A hagyományban Noszvajon is él a gerendarácsos, fonott falú ház emléke. A sövényfalú, gerendavázas falat Bakó Ferenc, a Bükk és Mátra erdőterületeinek egyik jellegzetes építésmódjának tekinti. A fa használatával kapcsolatban külön kell szólni a fedélszékekről. A szakirodalom szerint az ágasfás-szelemenes szerkezet, a magyar nyelvterület nagy részén általános volt. Ez alól csak az Alföld keleti része és Erdély volt kivétel, vagyis Észak-Magyarország az. ágasfás-szelemenes területhez kapcsolódik.

7 „A szelemen nélküli tetőváz magasabb technikai tudást és alkalmatosabb épületfát igényel. Nálunk ott van általánosan elterjedve, ahol a házakat tanult parasztácsok építik s bőséges faanyag áll rendelkezésre (Erdély)" — írta Bátky Zsigmond.

8 Azzal, hogy a szarufás szerkezet elkészítéséhez nagyobb szaktudás szükséges, teljesen egyet lehet érteni. De ahol zsilipéit falú épületeket építettek, ott mindenképp tanult parasztácsok jelenlétével lehet számolni. És aki a ház; vázának összecsapolását, az oszlopok vájatait el tudta készíteni, annak volt akkora tudása, hogy egy szarufás szerkezetet minden probléma nélkül el tudott készíteni. A területen általunk feltételezett, általánosan alkalmazott épületszerkezet volt olyan merev, hogy nem kellett a fedélszéket ágasfás-szelemenes szerkezettel kiváltani. Az ezt felváltó, vastag, döngölt falú ház és az általánossá vált kőfalú ház szintén elég merevséggel rendelkezett. Fa állott olyan „bőségesen" rendelkezésre, hogy a szarufás fedélszéket össze tudják ácsolni. Nem értem, hogy Bátky miért tételezi fel, hogy bőséges faanyag álljon rendelkezésre, hiszen az ágasfás-szelemenes szerkezethez sokkal több és ami még lényegesebb, sokkal nagyobb méretű fára van szükség. Legalább két, vagy