A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Gábori Miklós: A Bükk hegység paleolitikumának mai problémái

A Bükk hegység paleolitikumának mai problémái Magyarországon a paleolitikum, az ősember korának rendszeres tudományos kutatása 1906-ban itt, a Szinva völgyében kezdődött el. Megindítója a közismert három miskolci szakóca volt, és azóta a Bükk a paleolitkutatás szinte klasszikus területének számít, amelynek kezdeteire, kutatástörténetére hosszan lehetne visszaemlékezni. A társulat vezetőségét is nyilván ez késztette arra, hogy ennek az ülésnek az egyik témája a paleolitikum legyen. A kutatástörténetről nem kívánok szólni. A Bükk ősemberi kultúráinak meghatározása, bonyolult összefüggéseik, geokronológiai besorolásuk mintegy 60 éven át sok változáson esett keresztül. Körülbelül az 1960-as évek közepére kialakult egy stabilnak tűnő összkép, melyet Vértes László és magam foglaltunk össze, és amely nagy vonalakban megfelel elsősorban a Régészeti Kézikönyv 1. kötetének. Az utóbbi évtized munkáinak éppen ezért feltűnő érdekessége, hogy komolyabb ásatás ugyan nem folyt — nemcsak a Bükkben, másutt sem —, ez a kép mégis lényegesen megváltozott mind a kultúrák megítélése, összefüggéseik, mind a kormeghatározásuk terén. Oka az újabb vizsgálati módszerek, egy más, új szemlélet, mondhatnám: a kutatás „belső mélyülése" —, és ma ott tartunk, hogy a Bükk paleolitikuma terén ismét egész sor új problémával állunk szemben. Tekintettel arra, hogy a paleolitikum a régészetnek speciális, a természettudományokkal rendkívül szorosan összefüggő területe, igyekszem ezeket a problémákat röviden úgy vázolni — de valóban csak vázolni —, hogy az előzmények is mindenki számára érthetőek legyenek. A terület legidősebb lelőhelye a varbói Lambrecht-barlang, melyben Vértes és Jánossy mintegy tucatnyi, meglehetősen amorf kvarcitszilánkot tárt fel, igen gazdag faunisztikai anyag kíséretében. A koruk teljesen egyértelmű: az utolsó interglaciális (jégkor közti időszak) utolsó meleg periódusa, mely alatt a Bükk északi részén még mediterrán jellegű állatfajok éltek. A kis leletanyagot Vértes az alsó paleolitikumba sorolta be, és igen részletesen foglalkozott az elemzésükkel. Ma úgy látjuk, hogy ezek a kvarcittöredékek ugyan a helytől idegenek, „ortsfremdek", nem maguktól kerültek a barlang megfelelő rétegébe, túlnyomó részük azonban sajnos nem eszköz, mint feltárójuk hitte. Nem tartoznak az alsó paleolitikumba sem, mert az kronológiailag kb. az előző, Riss eljegesedés alatt ért véget. Felvetődik tehát a kérdés, milyen civilizáció élt itt, ha élt, a Riss és az utolsó würmi eljegesedés kezdete között; volt-e a következő kultúrának, kis népességeknek helyi előzménye. Egyes adatok szerint igen, ezeket azonban egyelőre nehéz határozott kultúrához kötni —, a következő civilizáció viszont valóban genetikus előzmény nélkül, kiforrottan, készen jelenik meg. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat vándorgyűlésének előadásai