A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Miklós: Század eleji tudósítás a Sárközben dolgozó matyó summásokról

hanem a sárközi népművészeti műhelyek szervezésével, a háziipar menedzselésével, a hagyományanyag szecessziós ízlésű, polgári igényeket szolgáló átfogalmazásával bővítette-gazdagította a Wosinsky-féle múzeumkoncepciót.

12 Aligha tévedünk tehát, ha Csók Istvánnak, Ács Lipótnak és Kovách Aladárnak a matyó népművészettel való találkozása hátterében nem a véletlent vagy az egyéni szimpátiát gyanítjuk, hanem a szekszárdi múzeumi gondolatfal hozzuk összefüggésbe. A múzeumok vonzásában keletkezett ilyen és hasonló „alkalmi szövetségek" pedig akár a népművészet „felfedezésének" egész történetét jelképezhetik, hiszen ki-ki a maga nosztalgiáit, művészi vágyait, s bizony a hasznát kereste a paraszti művészetben .. . íme — szó szerint — Kovách Aladár beszámolója:

13 A borsodmegyei matyók özsák pusztán Hárman voltunk együtt: Csók István festőművész, Auerbach Lipót szekszárdi főgimnáziumi rajztanár, meg e sorok írója, az etnográfus. — Mindhármunkat közös cél vitt ózsákra: hogy a mezőgazdasági munkaidőre idekerült borsodmegyei matyókat megtekintsük. Egyikünk, ecsetje alá való arcot, meg ruházatot keresett; másikunk iparművészeti célokra alkalmas alakokat, ruházatukon magyar motívumos hímzéseket; én meg mindent, ami csak legparányibb magyar is arcon, termeten, ruházaton, bent a szívben, bent a lélekben. öcsényben kerültünk össze; Auerbach az indulás előtt néhány őcsényi szövőasszonyt látogatott meg, hogy felbuzdítsa őket magyar hímes szövések készítésére, s a szentegyházba menőkről néhány fénykép felvételt tett, hogy dán módszer szerint, agyaglapokon örökíthesse meg a sárközi népviseletet. Mikor öcsényből kiindultunk, mindjárt a falu alatt, kétágú gémes kútnál delelt a gulya; a kocsi út két oldalán, régi tófenéken összegyülemlett vízben egyí-egy barom álldogálva bogárzott. Csók István nem is mulasztotta el, hogy ne figyelmeztessen bennünket: íme egy Spányi Béla féie kép; — a Sárközben ecsetre való még] ilyen is akad, hát még a többi! Aurbach helyben hagyta, meg is toldotta a festőművész megnyilatkozását, de aztán belőle meg kitört az iparművész, hogy milyen szép lesz a sárközieket anyag lemezre dán módszer szerint reá festeni; majd az iparművészeti kiállításon bemutatja őket; aztán úgymond — milyen kedves nép ez, még a mozdulatában is bizonyos báj, kellem mutatkozik! Errre már aztán az én szemem is villant egyet, elmosolyodtam; Csók már tudott szememből olvasni, odaszólt Auerbachnak: nézze csak, hogy mosolyog a néprajzos, mintha mondaná: szegények, hát ti ezt még csak most tudjátok! No, mondom én, annyi bizonyosnak látszik, hogy azokat a matyókat, mi hárman, három szemmel, háromfelé szedjük széjjel ma. — Alig is vártuk, hogy a pusztára megérkezzünk. De hát a művészek, meg a néprajzos csak terveztek, Leopold Sándor ózsáki nagybérlő fiának, Leopold Lajosnak magyaros vendégszeretete meg azzal végezett, hogy mielőtt csak egy mákszemnyi matyó is mutatkozott volna a láthatáron, a matyókra éhes három peregrinus étvágyát először is római módon elégítette ki. A bohém lelkek mindig derült hangulatának, megfelelően, a házi gazda útmutatására •'"-'lünk együtt a többi tisztán férfi vendégek is, egész kényelemmel neki láttunk a- sïbédnek; Göre Gáborként az ebéd koszt ügön jó volt, de alkalmatos borban sem "oZt hiányosság. Az ebédnek úgy a közepe táján meg is jegyeztük, hogy étel-ital nem kabát levetést, hanem zsinóros, pitykés atilla fölöltést is megérdemelneIlyen előkészület után, most már jöhetnek a matyók. Megjöttek mind ahányan vannak Ózsákon, az uradalmi kastély parkjába, ürj nepi öltözetben; először a legények, bő, rojtos gatyába, lobogós ujjú, hítmes ümögbf zsinóros, pitykés mellénybe öltözködve. Az üngök meg a férfi kötények tiszta mi gyar hímzései igen szépek; különösen két egytestvér ünge gyönyörű; mindkettőjükét anyjuk Gyen es Gáspárné szül. Deák Erzsébet hímezte. A hímek motívumra kizárólag háromféle csak: pávaszemes tulipán vagy rózsa, tisztán tulipán és a krizan-