A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Miklós: Század eleji tudósítás a Sárközben dolgozó matyó summásokról

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK Századeleji tudósítás a Sárközben dolgozó matyó summásokról A mezőkövesdi summások munkavállalásainak szinte az egész országot behálózó útvonalait részletesen adatolta a történeti és a néprajzi kutatás,

1 Ha esetleg mégis úgy tapasztaljuk, hogy egy-egy esztendőben olyan uradalmakban, olyan vidékeken is summásmunkát vállaltak a mezőkövesdiek, melyekről eddig nem esett szó a különböző feldolgozásokban, az ilyen ,,új adatokkal" lényegileg nem módosítjuk, csupán árnyaltabbá tehetjük a summásjárásokról kialakult képet. A századeleji Tolna megyei újságokban fellelt, az alábbiakban közölt híradásnak, tudósításnak sem az tehát a legfőbb tudományos jelentősége, hogy ennek alapján bizonyosnak tekinthetjük: a század első éveiben — 1903-ban és 1905-ben mindenképp — nagyobb summáscsapat dolgozott a Tolna megyei Sárközben is, Az Öcsény meületti Ózsák pusztát — a szekszárdi Vallásalapítványhoz tartozó birtoktestet — Leopold Sándor bérelte ebben az időben; ő volt az, aki — az 1905-ös híradás szerint, amikor egyébként 250 summás érkezett —,,már több ízben hozott le egy-egy nagy csoportot a késő őszig tartó mezei munkára."

2 Nem a Tolna megyei munkavállalásról szóló néhány mondat, mégcsak nem is a mezőkövesdiek ,,jó munkás" voltának hangsúlyos elismerése („felette szorgalmas, és vállalkozó szellemű, hasznos mezei munkás" !) biztosít megkülönböztetett jelentőséget Kovách Aladár (1860—1930) riportszerű írásának, hanem az a tény, hogy a matyó népművészet — s általában a népi kultúra — századeleji értékelésének, értelmezésének fontos dokumentuma: életteli beszámoló a summások vasárnapjáról, az érdeklődő idegenek előtt büszkén-öntudatosan vállalt „szerepléséről", s egyszersmind a tudomány és a művészet művelőinek népszemléletéről. Az ünnepi ruhadarabok néprajzi iskolázottságra, s jó megfigyelő készségre valló megörökítése ennek a beszámolónak az első figyelemre méltó különlegessége. Nem lehet célunk, hogy a korábbi publikációkból megismert summástanya „kietien idegenségével", a summásláda szegényes célszerűségével tüzetesen összehasonlítsuk Kovách Aladárnak a díszített ruhadarabokról szóló, kétségkívül hiteles információit.

3 Csupán rögzítünk egy tanulságot: némi meglepetéssel állapíthattuk meg, hogy a hímzett matyó ruhadarabok századfordulóra jellemző „stíluskorszakát" jól reprezentáló a megfigyelt viselet

4 — az otthontól majd-kétszáz kilométerre is. Pedig ezt az öltözetet — ha büszkén és magamutogatóan is — nyilván belső igénynek engedelmeskedve viselték; nem azért terhelték vele az útipoggyászt, mert időnként néhány „entellektüel" meglátogatta őket!