A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Seresné Szegőfi Anna: Adóbehajtás 1861-ben Abaúj megyében

tot fizetett ki az esedékes adóján felül. Természetesen a befizetés itt sem incidens nélkül zajlott, A katonaság most is a bíró kényszerítését tartotta elsődlegesnek, sőt, az egyik adószedő még személyében is inzultálta: „huncutnak, gazembernek, s zsiványnak nevezve kardjához kapott, s lealázó szidalmakkal bántalmazta". Ennek ellenére a bíró megtagadta az együttműködést, erre bosszúból 20 katonát szállásoltak be hozzá és minden élelméből kifosztották. Jellemző jelensége az „ellenállásnak", hogy ugyanez a bíró elsőként fizette ki az adóját. Itt, Felső-Mérán találkozunk először a szervezettség, az összefogás jeleivel. A község birtokos lakossága közösséget vállalt a bírójával, és megszavazták a beszállásolt katonák miatt szenvedett veszteségeinek kártalanítását. Az adószedés a megye többi részében is tovább folyt, a már bevált recept .szerint. Abaújszántón május 11-én kezdődtek az események.

7 A bíró és a kisbíró itt sem mutatott hajlandóságot az együttműködésre, a kihirdetés is a már ismert ceremóniával zajlott; a plakátragasztás, a kisbíró kényszerítése már ismert tényező. Van azonban egy új vonása is az abaújszántói ellenállásnak. Az adószedőnek szüksége volt az előző években vezetett adófőkönyvre, miután az új tabellák elkészítését — mint láttuk •— a megye megtagadta. A bíró ellenállásának csúcspontja itt az adókönyvek kiadásának megtagadása volt. Más meglepetéssel is szolgált a szántói bíró; nem engedte be a városházára az adószedőt, hogy hivatalos ténykedését elvégezhesse. Egyrészt ez is volt az oka annak, hogy Abaújszántón még két esetben megjelent az adószedő, most már egy egész század katona kíséretében. Az első esetben beszedtek 1047 forintot, a katonaság megjelenésekor 3895 forintot, s a harmadik esetben a város 2000 forintos eljárási illeték tartozása várt befizetésre, ebből azonban csak 1000 forintot fizettük be. Ennek a befizetésnek is érdekes a története. A város kasszájában levő közpénzt 1849-ben, amikor az elöljáróság megszűnt működni, a tanácsnokok magukhoz vették, így a város ténylegesen fizetésképtelen volt, a főszolgabíró aggódva tudatta az alispánnal, hogy a város csak akkor tud fizetni, ha valahonnan kölcsönt tudnak felvenni. Az események azt bizonyítják, hogy az összegnek csak a felét sikerült kölcsönvenni. Az abaújszántói késedelmet az adóbiztos úgy igyekezett bepótolni, hogy 60 katona hátrahagyása után, június 12-én körútra indult, elsőként Abaújkérre, majd innen Boldogkőváraljára, 15-én már Boldogkőújfaluban, Abaújalpáron járt. Ezekben a községekben a hátralékot teljes egészében sikerült beszednie, az 1861. évi adórésznél volt még némi lemaradás. A szántói eseményeket ismertető Szentimrcy László főszolgabíró jelentései az események egyszerű leírása mellett érdekes adalékokat is szolgáltatnak a korrajzhoz.

8 Tőle tuQJuk meg, hogy Tokajból, Miskolcról, és Pestről rendelték ki a katonákat az adóbeszedéshez. Abaújszántón tokaji katonák voltak, és ezeknek a viselkedését a főszolgabíró nem tartotta olyan erőszakosnak, mint a Hernád bal partján vonuló katonákét. Szerinte ez utóbbi csapat főként morva és stájer nemzetiségű, néhány olasz is van közöttük. Az eltérések arra ösztönözték a főszolgabírót, hogy feltegye magának a kérdést, vajon az erőszakoskodásokért a tisztek, az adóbiztosok, netalán a főparancsnokság a felelős. A kérdésre megnyugtató választ természetesen nem talált. A főszolgabírák hasonló, majdnem azonos tartalmú jelentései egymás után kerültek az alispán asztalára, aki az általa elindított lavinát nem tudta megállítani, ésszerű cselekvés helyett naponta írta a jelentések külzetére „tudomásul vé-