A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Seresné Szegőfi Anna: Adóbehajtás 1861-ben Abaúj megyében

innen eredő komoly következéseket és szigorú büntetést csak maguknak fogják tulajdoníthatni."

2 A helyzet eléggé ellentmondásos volt ahhoz, hogy a községi igazgatás felett őrködő szolgabírák a megye vezetőjéhez, az alispánhoz forduljanak utasításért. Az alispán 1861. január 20-án rendelkezett az adóhivatallal szemben tanúsítandó magatartásról, s ezzel a rendeletével alapot szolgáltatott a széleskörű ellenállásnak. Levelének néhány részlete jól tükrözi a sokat emlegetett „alkotmányos korszak" jellemzőit: ,, . . . utasítom mi szerint az előforduló esetekben kötelességeknek esmérjék oda utasítani a lakosokat, hogy rendeleteket a megyei Törvényhatóság Alkotmányos Tisztviselőitől köteleztetnek elfogadni,"

3 Egyértelműen kijelentette, hogy az adószedés törvényellenes, hazai törvényeink a fogyasztási adót nem rendelték el, és nem is ismerték el, ezért hivatalnokainak elrendeli: „segédkezet a Csász. kir. Hivataloknak ne nyújtsanak ugyan, de a jelen időszak kényszerítő szükségéből annak fizetésétől világosan el se tiltsanak senkit, — s így apennissiv (várakozó) álláspontba tegyék magukat." Egyben arra is utasította a tisztviselőket, hogy kerüljék az összeütközést az idegen hivatalokkal, s úgy intézkedjenek és viselkedjenek, hogy az alkotmányos hatóságok tekintélyét fenntartsák. Ez az utasítás egyértelműnek éppen nem nevezhető, tipikus terméke volt az ellentmondásos időszaknak, Lánczy József alispán jellegzetes képviselője a forradalomra és a habsburg önkényre egyaránt „nemet" mondó politikának. Egy dologban volt igaza az alispánnak, hogy az adórendszer törvényellenes, ti. az 1854. június 26-i adótörvény alapján szedték az adókat, s ezt a törvényt a magyar országgyűlés nem szavazta meg. Az utasítás eredményeként a megye egész területén a szolgabírák és a községi elöljárók megtagadták az adóbeszedést. Csuka György szikszói szolgabíró az alispán rendeletére hivatkozva már egyértelműen megtiltotta az adófizetést/' A retorzió nem is maradt el. A Pénzügyigazgatóság Csuka Györgyöt feljelentette az adóbehajtás eltiltása miatt hivatali hatalommal való visszaélésért. Az udvar azonban jobbnak látta a helyzetet más uton megoldani és a nyomozást leállították. A törvényszéki elnök azzal a „tiszteletteljes megkereséssel" fordult az alispánhoz, hogy „hasonló ezentúli hivatalbeli visszaéléseknek a közérdek tekintetébeni meggátolására a szükséges intézkedéseket megtenni méltóztatnék." Az alispán a kérést minden intézkedés nélkül tudomásul vette. A szikszói események második felvonása 1861. május 10-én délelőtt 9 órakor kezdődött. Az adóhivatal kiküldötte megjelent a főszolgabíró lakásában nyolc katona kíséretében: „a vadászokat kapum előtt rendbe felállítván házamnál megjelentek egész dísz öltönyben." — jelentette Csuka György az alispánnak. Az adószedő felszólította a főszolgabírót, hogy értesítse az elöljáróságot az adószedés megkezdéséről azzal, hogy segítsenek a munkában. Amikor Csuka György megtagadta a kérést, közölte, hogy egyenesen megtiltja az adófizetést, megfenyegették. Az adószedő kilátásba helyezte, hogy karhatalommal fogják behajtani az adót és akkor a költségeket a főszolgabíróval fizettetik meg. Miután a főszolgabírónál nem sikerült érdemi eredményt elérni, az adószedő felkereste a szikszói bírót. A bírót rá akarták venni, hogy aláírásával tegye törvényessé az adófizetést elrendelő falragaszokat. Ezen az előre nyomtatott plakátokon Szikszó város adózói részére május 11—14-ig terjedő napokat tűzték ki az adóhátralék befizetésére. Ezeken a napokon mindenkinek meg kellett volna jelennie a városházán, az adókönyvecskéjével és az eddigi összegek befizetését igazoló nyugtákkal, s a hátralékot, illetve az esedékes 1861. évi első részletet kifizetni. A hirdet-