A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Seresné Szegőfi Anna: Adóbehajtás 1861-ben Abaúj megyében

„Alig, hogy elnyomatott — s egyedül az észak hazánkra omlott óriási ereje által nyomatott el — az 1848-iki magyar forradalom, nyomban elkövetkezének ránk a több, mint szigorú büntetések. Több mint szigorúak, — mert az egész ország és az ahhoz kapcsolt részek, alkotmányunk, törvényeik, s szabadságaik elvesztésével való lakolásra ítéltettek.,. Ügyünk és nemzetünk irigyei, s ellenei hirdették mindjárt akkor, hogy Magyarország hasonlóvá lett egy egészen tisztára letörölt táblához, melyen már semmi sem lévén, arra bármit írni, s az írással parancsolni lehet, szabad és kell is. — Legelsőbben minden polgári hatóság és törvény teljesen fölfüggesztvén, egyedül a katonai erőhatalom (s a hadi törvényszékek uralkodtak. — Majd egy polgári és katonai főkormányzó adatván az országnak, a nemzet kormányszékei, s jelesen az ország alkotmányos életének legbiztosabb ősi bástyái; a megyei hatóságok megszüntettek, s az ország belszerkezete és felosztása önkényes és igen tetemes változásokat szenvedett. — ... Üj hatóságok, új polgári, büntető, váltó és úrbéri törvények, törvényszékek és törvénykezési rendszerek hozattak be. S hogy a mindezekből támadott keserűség poharából semmi se hiányozzék, oda lőn irányozva minden erőlködés, hogy édes anyai nyelvünk természetellenes megtagadásával, a közigazgatási és törvénykezési nyelv a német legyen. Megszűnvén tehát létezni a Vármegyék, s minden polgári köztörvényhatóságok, nem tartatott a közelebb lefolyt tizenegy év alatt megyei gyűlés. S midőn egyes polgároknak sem engedték meg bármi csekély értékű tárgyban kormánybiztos jelenléte nélkül egybegyűlni és tanácskozni: miként is lehetett volna mód és lehetőség abban, hogy a honfiak közdolgaikról testületképp tanácskozhassanak, s panaszaikat és kérelmeiket ily törvényes alakßan a kormány elé juttathassák!? Lényeges akadálya volt még a nemzeti közszellem nyilatkozásának a sajtószabadság szigorú bilincsek közé szorítása, mely szerint csupán azon egyoldalú tanok és nézetek juthatnak napfényre, melyek az uralkodó hatalom irányát és elveit vak hódolattal legyezgették, s így az igazságot, s a dolgok valódi állását minél sűrűbb homályba burkolni iparkodtak. — Ezekhez járult továbbá, hogy a hevenyében felállított polgári hivatalokhoz, melyek közül némelyeknek még csak nevét sem hallotta azelőtt a magyar nép, a kormány és a kormányzottak közötti kölcsönös bizalom megszűnésénél fogva, nagyobb részint addig nem ismert, vagy soha nem is látott egyének, sőt, ezeknél még számosabb idegen külföldiek is nagy tömegben alkalmaztattak. — És ezek magasra fokozott fizetésekkel, javadalmakkal, s nyugpénzekkel láttatván el, a mindenféle hivatalnokok majdnem felszámíthataitlan sokaságú tábora milliókra rúgó, új terheket hárított a népre, azon népre, mely az eddig vajmi kevesek által ismert különféle adónemékkel annyira túlterhelve volt, hogy azok súlyai alatt már még a különben vagyonosabb is, alig-alig lélegezve, roskad óztak. — ... egy folyó 1860. évi, Május hó 15-én kelt császári kegyelmes parancs végre az említet} sérelmes tárgyban kiadott minden kényszerítő parancsot és rendeletet, annak követ kezményeivel együtt, visszahúzottaknak és megsemmisítettóknek nyilvánított és hif detetit... Ezek után, a fent idézett Május 15-iki Császári kegyelmes parancs, még akkor halandó által nem is sejthetett szerencsés előpostája lett, ama folyó évi Októb<-20-án kelt más rendbeli kegyelmes- rendeletnek is, melyben azt nyilvánítja az országid Felség, hogy Magyarország alkotmányos élete felvir-ulásának eszközlése határozott szándékában áll, mégpedig, azon elvitázhatatlan magyar közjogi elvnek elismerésével, hogy Magyarországot joggal illeti az alkotmány és önkormányzat." Őfelsége azonban úgy értelmezte' ezt a jogot, hogy legfelsőbb paranccsal új alkotmányt ad a magyar nemzetnek a régi helyett. Az önkényuralom megbékélési próbálkozása nem oldotta meg; sem a gazdasági, sem a társadalmi problémákat. Ezt a megoldatlanságot fokozta a közigazgatási hatóságok körüli zűrzavar. A közigazgatás rendszerének, apparátusának megváltoztatása kiegyensúlyozott bel- és külpolitikai helyzetben is nagy erőpróba és körültekintő előkészítést kíván. Az ügyintézés jogfolytonosságának biztosítása érdekében az áttérést általában lépcsőzetesen hajtják végre, minden apró részletre kiterjedő ügyviteli utasítások alapján. 1860-ban egy ellentmondásoktól terhes, zavaros politikai légkörben egyetlen rendelettel visszaállították az önkormányzati hatóságokat. A központi irányítású kormányszervek egy része továbbra is működött, másik része megszűnt. A hatáskörök megoszlásáról a különböző hivatalok egymásközti viszonyáról nem intézkedtek. Az egyébként is nehéz átállási szakasz így a majdnem teljes anarchia képét mutatta. Az egymással „csakazértis" ellenségeskedő hivatalok a felügyeleti hatóságokat ostromolták utasításokért a legfelső szinten azonban nem tudtak és nem akartak egyértelműen utasítást adni. A községi bíró a szolga-