A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Martin György—Takács András: Mátyusföldi népi táncok (D. Varga László)

^ Köszönet és elismerés illeti a pozsonyi Madách Kiadót a munka megjelentetéséért, Kósa Lászlót az összeállításért. Várjuk a hasonlóan színvonalas folyMartin György—Takács András: Mátyusföldi népi táncok. Bratislava, 1981, 218 1. + 29 tábla. A néptánckutatásban fáradhatatlan Martin György ezúttal Takács Andrással (a CSEMADOK KB szakelőadója) közösen vállalkozott arra, hogy csaknem két évtizedes kutatói munkájuk anyagát összegezzék és felkínálják kiadásra. Mindez ma már megtörtént valóság, és Dél-Szlovákia három jellegzetes hagyományőrző falujából összegyűjtött és feldolgozott táncanyag, Mátyusföldi népi láncok cím alatt kerül a szakemberek, illetve a néptánc iránt érdeklődő olvasó elé. Tardoskedd (Tvrdosovce), Kernend (Kamenín) és Martos (Martovce) ugyan nem alkotnak közvetlen egységet, a felkutatott táncanyag, illetve táncstílus hasonlósága azonban indokolttá tette az egy helyen való közzétételt. Bár a könyvben „csak" a szóban forgó három község táncanyagának bemutatása szerepel, a szerzők ellenőrző vizsgálatokat is végeztek a szomszéd községekben, valamint a környező szlovák falvakban is, hogy a rokon vonásokra, illetve az ezeken a helyeken is megtalálható azonos tánctípusok közös jellemzőire rámutassanak. Érzékeltetve ezáltal a szomszédos néprajzi területek, tájegységek, népek kölcsönös, egymás kultúrájára gyakorolt hatásait. A könyv létrehozásában a CSEMADOK 1966. évi néprajzi szaktanfolyamának hallgatói is közreműködtek. A zenei anyag pedig nagyrészt Ág Tibor gyűjtéseiből származik, aki készségesen a szerzők rendelkezéseire bocsátotta ezt. A könyv erényei közé tartozik — sa könyv ezáltal a külföld számára is hozzáférhetővé vált —, hogy megtalálható benne a táncok kinetográfiai (táncjelírás) lejegyzése is. Egyébként ez az első ilyen jellegű, táncjelírás-táblázatokat is közlő szakkönyv Szlovákiában. Az előszóban Takács András röviden bemutatja többek között a három falu földrajzi fekvését, a szükséges helytörténeti adatokat, a lakosság nemzetiségi összetételét. Majd hangsúlyozza, hogy még a negyvenes években végbement lakosságcsere a politikai, társadalmi és kulturális élet területén általában erősen érezteti hatását, addig a népművészet hagyománykincsére nincs különösebb hatással. Ugyanis, amint a szerző mondja: „A könyvünkben tárgyalt anyag fejlődése már jóval a XX. század nagy népvándorlása előtt lezártnak tekinthető, így idegen hatások befogadására képtelen. A benne található más — főleg szlovákos, szlávos — elemek még fejlődésének virágkorában jutottak el hozzá. Ez különösen az egyes táncok kísérődallamában érezhető (odzemok dallamhatások)." A bevezetőben Martin György az egyes tánctípusok elemzésénél rámutat a szomszédos népek kölcsönhatására, mely az évszázadok során az egymás mellett élő népek néptánckultúrájában fellelhető. A továbbiakban sorra veszi az egyes tánctípusokat: a leánykörtáncot, pásztortáncokat, verbunkot, csárdást tatást. Barna Gábor