A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Rozmaringkoszorú (Barna Gábor)

mazkodtak a földrajzi adottságokhoz, életmódhoz úgy, hogy nyelvüket, kultúrájukat megőrizték. A nagy létszámú szlovák települések esetében (Szarvas, Tótkomlós stb.) a kétnyelvűség is lassan alakult ki. Az anyanyelv fenntartásához jelentős támogatást nyújtott a szlovákság vallási-egyházi különállása. Az evangélikus szlovákság egyházi élete az anyanyelv fennmaradásának egyik alapját képezte. Az első kötet — ezek szerint — főleg a mai Magyarország területén élő szlovákokkal foglalkozik. Részletesen ismerteti a településeket, a szlovákság intézményeit, mindennapjaik folyását, életmódjukat — az első világháború végéig. A „feltérképezés" történeti, néprajzi és általános művelődéstörténeti természetű. Figyelembe veszik a magyar szakirodalmat is, bár tárgyalásuknál inkább saját kutatásaikat, saját publikációikat használják. A második kötet a világ minden, olykor nagyon s távoli részeiben élő szlovákokkal foglalkozik. Például az amerikaiakkal. A világ legkülönfélébb részeibe eljutott szlovákok története, élete bemutatását Magyarország (XIX. századi) gazdasági és társadalmi viszonyainak, illetve a kivándorlás ismertetésével vezetik be. A szabadságharc és polgári forradalom bukását követő időszak lassú és ellentmondásokkal teli polgári-tőkés fejlődése, a feudalizmus bizonyos elemeinek konzerválása hazánk minden népcsoportjában elindították a kivándorlást. Nagy létszámú magyar kivándorlócsoportok mellett szép számú szlovák kivándorlócsoport is akadt. A kivándorlás nem nemzeti szempontok alapján történt. Gyakran vegyes csoportok is útrakeltek, s nem egy esetben új telephelyeiken is egymás mellé, egymás szomszédságába települtek, például szlovákok és magyarok (USA). A könyv természetesen nem a kivándorolt magyarokra figyel, hanem a szlovákokra, akik igen sok helyen kisebb-nagyobb közösséget alkotva, többé-kevésbé megtartották szlovák anyanyelvüket. A többség azonban ma már csak bizonyos alkalmakkor próbálja élni saját kultúráját, hagyományait. A messze távolba szakadt szlovákok, előbb kétnyelvűségre szorultak (a kivándorlásnak megfelelően leginkább angol), majd a harmadik, negyedik generációban anyanyelvüket feladva, a települési hely többségi nyelvét vették át. A nagyszabású kiadvány mindkét kötete foglalkozik a szlovákság asszimilációjával, kétnyelvűségével, a második, harmadik, negyedik generáció „elvesztésével", illetve azokkal a fáradozásokkal, amik a szlovák nyelv és kultúra újraélesztése, ápolása érdekében folynak. Ugyanazok a kérdések, ugyanaz a helyzet, amik minket is izgatnak és bennünket is foglalkoztatnak. A Matica kiadványa ezért példa a mi szamunkra! Vajha mielőbb elkészülhetne egy, a világ minden részébe eljutott magyarság történetével, életével foglalkozó, ehhez hasonló színvonalú, terjedelmű összefoglaló munka. Dankó Imre Rozmaringkoszorú. (Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Összeállította, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Kósa László.) Bratislava, 1979. 623. 1. ,,A magyar népköltési gyűjteményeket több mint száz esztendeje szokás egy-egy kedvelt növény nevével illetni" — írja Kósa László, s amilyen szép virág a rozmaring, olyan szép a vele jelzett népköltészeti antológiái is.