A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Vajnory (Ludovit Neufeld)

Kalesny tanulmányaiban a fontosabb ágazatok (témakörök) áttekintésének sorrendje a következő: Vajnory község határa; Mezőgazdasági növények termelése és állattartás; Szőlészet; az építészettel kapcsolatban: Településfejlődés és az udvar hagyományos beépítése; Építkezési anyagok és technikák; A lakóház hagyományos térbeli felosztása és belső berendezése; Gazdasági épületek. A fejezet további két részében a férfi, női és gyermeki hétköznapi és ünnepi (szertartásos) viseletet; a képzőművészeten belül a hímzést, csipkekészítést, népi festészetet és Brúderová népművész-alkotásait tárgyalja. A népi festészet keretében elsősorban a tűzhelyek színes kifestésére, kicifrázására (növény, állat, madár motívumokkal) és a húsvéti hímestojások díszítésére összpontosítja figyelmét. A fejezetet (a felsorolt ágazatok ellenére) kissé hiányosnak érezzük, mivel a szerző nem tesz említést — sem pozitív, sem negatív értelemben — a tárgyalt témakör olyan alapvető ágazatairól, mint pl. a fa megmunkálása (használati tárgyak, faragás, festés — akár hétköznapi funkciójuk, akár művészi díszítés, népi esztétikum szempontból), fémek megmunkálása, állatbőrök feldolgozása, üvegre festett képek stb., melyek a tárgyi kultúra és azon belül bizonyos mértékig a népi képzőművészet körébe is tartoznak. Falumonográfia szempontjából a követelményeknek megfelel a hagyományos népi táplálkozásra vonatkozó tanulmány. Az adott lehetőségeken és terjedelmen belül jól összehangolt és egyöntetű képet nyújt a falusi közösség létfenntartásának a legfontosabbik tényezőjéről. Annak ellenére, hogy a hagyományos táplálkozás ősibb formáival kapcsolatban ez a rész is kiegészítésre szorul, az alapvető tényezők részletesebb megfigyelése, a múlt század és a jelen konfrontálása (pl. a nyersanyagok előkészítésében, az ételek elkészítése, ünnepi és jelesnapi ételek, jelenkori változások a hagyományos táplálkozásban) pótolja a tanulmány említett csekély hiányosságát. 3. A nép társadalmi életét és szellemi kultúráját tárgyaló fejezetet Jakubíková K. és Seumanová T. dolgozták fel. A feldolgozás és az új összegezésének módja arra enged következtetni, hogy a szerzők az adott témakörben jól megalapozott tudással és széles körű áttekintéssel rendelkeznek. A társadalmi és családi élet keretében figyelmük kiterjed a hagyományos családi ünnepi eseményekre (születés, menyegző, temetés) és a velük kapcsolatos szokásokra, továbbá a naptári ünnepekkel és jeles napokkal kapcsolatos hagyományos szokásokra. 4. A negyedik fejezet témaköre a folklór. Az adott témakör keretében Droppová L. foglalkozik a jelenkori népi prózai alkotás hagyományaival, (falusi mesemondók, elbeszélők és a prózai alkotás fajai). Ezzel kapcsolatban kénytelenek vagyunk megemlíteni, hogy ez a tanulmány is csekély kiegészítést kíván, mivel a szerző csak a jelenkorra koncentrál. A hagyományos népköltészet és próza mai formájának kialakulására (a régebbi anyaggal, formákkal és rétegekkel kapcsolatban) nem terjesztette ki figyelmét a kívánatos mértékben. Ennek magyarázata azonban feltételezhetően objektív okban rejlik, mint például a tanulmány meghatározott terjedelme a monográfia keretében. Népdalokat és a hangszeres zenét ismerteti meg az olvasóval tanulmányaiban Demo O., a fejezet további részében, melyet kellő részletességgel, az anyag ismeretének teljes birtokában dolgozott fel a szerző. A szintetizáló képesség, a leközölt anyag, az ismeretek módszertani feldolgozásának szempontjából mondhatnánk úgy is, hogy ezek a tanulmányok alkotják a fejezet leg-