A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Gemer 4. (Bartha Elek)

nyomásával, a szlovákság jogfosztottságával magyarázza, s a ..mitológiai" fő értékét igen helyesen nem irányzatosságában, de a benne levő jelentős népmese-, monda- és szokásanyagban látja. Kuchar Rudolf a szlovák nyelvemlékek néprajzi jelentőségéről írt tanulmányt, ezen belül néhány gömöri nyelvemlékről, mintegy foytatásaként Pranda és Orlovsky korábbi munkájának. E néprajzilag és nyelvészetileg egyaránt érdeklődésre számot tartható XVI—XVIII. századi nyelvemlékekből több részletet is közöl. Kopálouá Dana a gyümölcsfeldolgozás és gyümölcsárusítás hagyományos formáit írja le a Murány és a Csetnek patak völgyéből. Gömör a korábbi évszázadokban is a Felvidék jelentős gyümölcstermelő körzeteihez tartozott, s a megtermett nagy mennyiségű gyümölcs részint az Alföldön, részint az északi vármegyékben talált gazdára. A szerző igen alapos, fényképekkel és rajzokkal is illusztrált dolgozata nemcsak a népi táplálkozáshoz és a teherhordáshoz, áruszállításhoz szolgáltat jó adatokat, de legfőbb értéke a gyümölcs révén létrejött árucsere-folyamatok sokoldalú elemzése, ennek népeket, nemzeteket összekötő szerepének hangsúlyozása. Comajová Olga, folytatva az előző kötetben megkezdett munkát, a süvetei fazekasedények morfológiai és művészeti elemzését végzi el. Tanulmányában a történeti korszakolás mellett nagy figyelmet fordít az edények funkciójának változásaira, s a gömöri sajátosságokat hordozó stílusjegyekre. Talán nem lett volna érdektelen, ha figyelembe véve a környék és az országhatáron inneni területeknek a magyar szakirodalomban fellelhető ide vonatkozó adatait, vizsgálatát tágabb keretek közé helyezi. Egy mára már csaknem kihaltnak tekinthető, hajdan nagy hírű mesterség, a jolsvai koiompkészítés részletes leírására vállalkozott Savelová-Czintelová Angela. A csehszlovákiai szakirodalomban előtte már többen is foglalkoztak a jolsvai kolompárokkal. Jelen tanulmány a mesterség történeti fejlődésének rövid ismertetése után a hangsúlyt a kolompármesterség jelenlegi állapotára helyezi. A gömöri kolompármesterségre utaló legrégibb adat a XVI. század második feléből származik, s az ipar virágzásának hosszú időszaka alatt a jolsvai kolompárok termékei nemcsak az egész Magyarországra, de Európa távoli tájaira is eljutottak. A már korábban megindult hanyatlást nagyban siettette az I. világháború után kialakult helyzet, amely elzárta az évszázados kereskedelmi útvonalakat, elszakítva ezzel a termelőket hagyományos piacaiktól. Jelenleg már csupán egyetlen kolompár dolgozik, de a szerzőnek így is módja nyílott a teljes munkamenet alapos ismertetésére s kiváló fényképanyaggal való illusztrálására. Igen tanulságos a mesterség egészében magyar szakszókincsének közzététele is. Markova Erna két viseleti tárgyú tanulmánnyal is szerepel a kötetben; az első a jolsvai gubával, a második a sajórédei csipkével foglalkozik. A két rokon tárgyú munka felépítésében és módszerében eltér egymástól. A jolsvai gubáról írott tanulmány a gubakészítés menetét írja le, némi történeti viszszatekintéssel. A helyi adatok szerint a gubakészítés Jolsvára Miskolcról jutott el, röviddel azután, hogy az iparszerű gubaszövés a XVIII. században Debrecenben meghonosodott. Jolsván jelenleg már nem készítenek gubát, a gubaszövés színhelye Klénócra tevődött át. A sajórédei csipkéről írva Marková Erna a minták, a motívumok vizsgálatát, a csipke felhasználási módjainak alakulását