A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Vajnory (Ludovit Neufeld)

helyezi előtérbe. Megállapítja, hogy a régi gömöri csipke hagyományos motívuma a XVI. századig vezethetők vissza. Elscheková Alica a gömöri szlovákság szerelmi tematikájú népdalanyagát vizsgálja, mind a szöveg, mind a dallam oldaláról. Dolgozata első részében két oldalban áttekinti a szerelmi líra általános porblémáit az ókori görög lírától a Carmina Buránáig, majd rátér a helyi anyag ismertetésére. Sorra veszi az éneklési alkalmakat, majd a dalszövegeket tartalmi és stilisztikai szempontból, a dallamokat ritmikai és szerkezeti szempontból elemzi. „Gömöri szerelmi lírán"* egyébként csak a gömöri szlovákok népköltészetét érti, s nem él az öszszehasonlításnak főként a dallamanyagban szinte magától kínálkozó lehetőségeivel. A köteiben a korábbi hagyományokhoz híven magyarországi szerzők gömöri tárgyú tanulmányai is helyet kaptak. Manga János a Rozsnyó melletti Rudna és Kőrös ünnepi szokásait teszi közzé, Ujváry Zoltán pedig a Turócvölgyi magyar fazekasfalvak temetési szokásanyagát foglalja össze. Megjegyzendő, hogy mind Manga János, mind Ujváry Zoltán a helyi magyarság folklór hagyományainak vizsgálatakor megkülönböztetett figyelmet fordít a magyar—szlovák interetnikus kapcsolatokra, s az ebből levonható következtetésekre. A tanulmányokat áttekintve megállapítható, hogy a Gemer 4. méltó folytatása az előző köteteknek, tartalmilag gazdagabb is azoknál. A tanulmányok többsége nemcsak a helyi kutatások jelentős eredménye, de Magyarországon és az egész Kárpát-medencében méltán tarthat számot a témákkal foglalkozó szakemberek érdeklődésére. Bartha Elek Vajnory (Vajnor. Honismereti monográfia. Szerk.: Podolák dán.) Bratislava, 1978. 442.1., 171+46 kép. A második világháború befejezésének harmincadik évfordulója alkalmábó

1 készült el a Bratislavával szomszédos Vajnory község (eredeti nevén P r a c a) monográfiája. Némi késéssel ugyan, de megjelent. E honismereti jellegű monográfia megjelentetésének gondolata már régebben foglalkoztatta a társadalomtudományok terén kutató tudományos dolgozókat. A történészeket mindenekelőtt a község szláv eredetének és az etnikai struktúra fejlődésének problémája vonzotta, az etnográfusokat már a 20. század elejétől érdekelte az archaikus népi kultúra, ennek keretében a szláv és szlovák specifikus vonások, továbbá a kölcsönös interetnikus kapcsolatok Vajnory község és a szomszédos nem szláv községek kultúrája között. Folklorisztikával és népművészettel foglalkozó kutatók viszont több évtizeden át a népi esztétikum és képzőművészet kimeríthetetlen, gazdag forrását találták a községben, végül a nyelvészeket elsősorban a nyelvjárás érdekelte, melyben a szlovák Záhorie (,,a hegyen túli vidék") tájnyelvének elemeit és a szlovák tájnyelv kialakulását figyelték a német és a magyar etnikum határán. A monográfia, amelynek összeállításával és szerkesztésével Podolák J. volt megbízva, több szerző, resp. ismert tudományos kutató (pl. Demo O., Kalesny