A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobosy László: A gömörszőllősi emberek mozgásvilága

1. kép. A párválasztás helyei (1764—1924) a házassági anyakönyvek szerint Rendszerint a termény betakarítása után, szeptemberben indultak el íakiteimelő, erdei munkát keresni, s addig dolgoztak ott, míg az állandó hó le nem esett. Tavasszal a szántás-vetés után június közepéig cserhántásra szerződtek el. Ezalatt az otthoni munkát, az állatok körüli teendőket az öregebbek, a gyengébbek végezték el az aratás kezdetéig. A környező községeken túl eljutottak Színig, Perkupáig, de leggyakrabban a sajóvárkonyi káptalani erdőben, Ózd környékén vállaltak munkát. 1945-ig a környék legkedveltebb favágói, erdei emberei voltak a gömörszőllősiek. Ha a környékbeli falvak erdeiben dolgoztak, hétfőn indultak el és szombaton jöttek haza. A szükséges élelmet magukkal vitték, de szerdán az asszonyok meleg ételt vittek nekik. Hogy megtalálják őket, az útelágazásoknál jelet faragtak a fára, vagy zöld gallyat tettek az útra, s ez jelezte, hogy merre dolgoznak. Ha távolabbi vidéken dolgoztak, kéthetenként jártak haza. Ezért főznivalót is vittek magukkal. Lebencs leves, paprikás krumpli, kukorica ganca, vagy bab volt a vacsora, mert csak este főztek a magukkal vitt élelemből, az itthon előre elkészített szárazrántással. Vasárnap túrósgubát is főztek. Meleg ételt napjában csak egyszer ettek, amikor a munkát befejezték. A fogatosok is hetekig távol voltak, s a favágókkal együtt laktak. Voltak akik a munkahelyhez legközelebb eső faluban béreltek szállási. Ezek naponta egy-egy köteg gallyal tértek haza a szállásra, mert tüzelőt nem kaptak. Az erdőt jobban szeretők és edzettebbek kinn maradtak éjszakára is