A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Erdei Sándor: Adatok Zemplén népéletéhez

KARÁCSONY A BASKÖI NÉPHAGYOMÁNYBAN A Zempléni-hegység falvainak jelesnapi szokásairól, hiedelmeiről szűkös ismereteink vannak. Ennek a területnek a feltárása a néphagyomány jól gyűjthető volta miatt némileg pótolhatónak tűnik. Baskón a szokások gazdagságának a meghatározója főleg a görögkatólikus vallás, valamint a lakosság ruszin eredete. Mint az egész magyar népéletben, hasonlóan a zempléni „oroszoknál" is a téli ünnepkör, s ezen belül pedig a karácsony a szokásokban a leggazdagabb. Ez az ünnep eléggé jellemzi a falu folklórját. Ezért érdemes a hozzá kapcsolódó szokásokkal és hiedelmekkel megismerkednünk. A betlehemezés dramatikus játékának a leírásától itt eltekintünk. A karácsonyi ünnepet jellemző szokások sokaságában jól körvonalazhatóan elkülöníthetünk egymástól három csoportot: 1. A karácsony vigiliájára végetérő, feloldódó szokások. 2. A szentestéhez és az ünnephez kapcsolódó cselekvések. 3. A karácsonyi ünnepen túlmutató hiedelmek, az akkor elkezdett, de az új év idejére is átterjedő szokások. 1. A karácsony vigiliájára végetérő szokások alatt olyan mágikus cselekvéseket értünk, amelyek sokkal előbb elkezdődnek, de folyamatuk a szentestéig tart, akkor feloldódnak, beteljesednek. Gondolunk itt a szerelmi varázslásokra, a következő év időjárását jósló cselekvésekre és a boszorkányok személyével foglalkozó szokásokra. Az ide tartozó cselekvések: A lányok lucától karácsonyig minden nap beleharaptak egy almába, s az utolsó éjszaka megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Az ünnepen derült ki az is, beteljesül-e a népi bölcsesség, amely szerint: ha Katalin locsogós, karácsony kopogós. Ezt fordítva is igaznak tartották. A Lucától karácsonyig terjedő tizenkét napot a hónapok megfelelőinek tekintették, s aggódva figyelték, milyen idő van ezeken a napokon, mert hasonlóan fog alakulni az időjárás a következő gazdasági évben is. Katalin napkor a lányok letörtek egy cseresznyegallyat, s ha kizöldellt karácsonyra, akkor bízhattak abban, hogy feleségül viszik őket a farsangon. 2. A második csoportba magához a karácsonyi ünnephez és a szentestéhez kapcsolódó szokások tartoznak. A karácsonyi előestét villának, viliaestének mondják, néha szentesiének is. A karácsonyt negyvennapos böjt előzte meg. Ma a lelkészek inkább a belső vallásosságra intik a népet, mintsem a külsőségek megtartására. Az engedmények ellenére ma is sokan megtartják a böjtöt. A mindenkori heti böjti napok a negyvennapos időszakban szigorú böjti napokká váltak (hétfő, szerda, péntek). Ilyenkor napjában csak egyszer lehetett enni, akkor is csak zsírtalan ételt. A hús, de még a tej és a tojás is tiltva volt. Más napokon kétszer, háromszor ettek, szintén sovány ételt. A böjt karácsonyra virradó éjszaka, éjfélkor ért véget. Akik nem tartották a böjtöt, szentestén azok is sovány ételeket tálaltak fel. Karácsony előtti napon lázasan készülődtek az ünnepre. Az asszonyok megfőzték a böjtös és az ünnepi eledeleket is, de az utóbbiakból csak éjfél után lehetett enni. A bobájkából a gazda adott az állatoknak. Volt, aki csak a szarvasmarhának, mások az aprójószágnak is vittek az udvarra. A tehénnek a darába keverték, hogy biztosan megegye. „Karácsony viliadélután — mondja egyik adatközlőm, — az apám szemes borsot tett egy maréknyi bobájkába és vitte a tehénnek"