A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Sarolta: Adatok Komlóska szőlő- és borkultúrájához

tartották. Minden szőlőfajtáit egyszerre szüreteltek. A szőlőszedés eszköze korábban kés volt, újabban a metszőolló is. A leszedett szőlőfürtöket a tőkétől tőkéig magukkal vitt edénybe, általában vödörbe gyűjtötték. A vödrökben összegyűlt szőlőt a puttonyba öntötték, annak megtelte után a férfiak a fennállókba hordták. A fennálló egy olyan hordó, aminek az egyik fenekét kiütötték. Ez a szekerén állt, 4—5 fért fel belőle. Egy-egy fennállóba 8—10 puttyony szőlő fért úgy, hogy meg is csömöszölték, hogy minél több férjen egy-egy hordóba. Ezekben a fennállókban szállították haza a leszüretelt szőlőt. A további feldolgozás az udvaron vagy a csűrben történt. A borfeldolgozás az Északi-középhegység vidékén, a filoxéria-vészt megelőző időkben a szőlőben a szabad ég alatt történt. Ez összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy ezen a területen nem voltak állandó épületek, présházak, pincék. A századforduló tájékán került át a szőlőfeldolgozás színtere a szőlősgazdák falusi portájára.

1

'

2 Voltak akik a leszüretelt szőlőből nem készítettek bort, mert a termés egészét át kellett adniuk a helyi korcsmárosnak a korábban elfogyasztott borellenértékéül. Komlóskán a szőlőt mindig otthon, a háznál dolgozták fel. A fennállóból a szőlő taposózsákba került. A taposózsák ritka szövésű, kenderből készült. A szőlővel telt zsákot a háromlábú taposó kádba, kádicskába tették. A taposó megcsavarta a zsák száját, aztán addig „táncolt" rajta, míg levet nem engedett a szőlő. Ezután a taposott szőlő prés alá került. A faluban 2—3 db prés volt. Ma már egy sincs meg belőlük. Az elbeszélések alapján házilag készültek tölgyfából, és a főfás sajtók típusába sorolhatók.

1

'

1 A prés használata a paraszti szőlőfeldolgozásban viszonylag újkeletű. A múlt század végén kezdődött nagyobb ütemű terjedése. A taposással kb. 30 éve felhagytak, újabban darálják a szőlőt. Darálás után egy napig állni hagyják, aztán préselik a szintén gyárilag készült présen. Szüreti bált, mulatságot nem tartanak, soha nem is tartottak. Ez csak Tolcsván volt szokásban, ahová lejártak napszámba szüretelni. A szüret befejezésekor egy szőlőtőkét, amelyiken sok szőlőfürt volt, kivágtak, ezzel az élen vonultak a szüreti munkások a gazda házához, jelezve azt, hogy a szüretet befejezték. A lányok, asszonyok egy-egy új fejre való kendőt kaptak ez alkalomból. Vidékünkön fehér bort készítenek. A must alacsonyabb cukortartalmú, mint a Hegyalján, ezért cukorral pótolták. A bor kezelésére nem fordítottak figyelmet. Csak egyszer fejtették a bort, vagy egyszer sem, csak úgy itták. Legidősebb adatközlőnk szerint

1

'

1 régen nem cukrozták a bort, mert „akkor jobb szőlők voltak". A bor cukrozása újabb jelenség, összefüggésben állhat a cukor tömeges elterjedésével, és nem a régebbi szőlők jobb minőségével. A törkölyt és a seprőt tovább hasznosították. A törkölyből másodbort, csigert készítettek. A már egyszer kipréselt szőlőre vizet öntöttek, állni hagyták néhány napot, maximum egy hetet, aztán ismét kipréselték. Nemcsak bort, hanem pálinkát is készítettek törkölyből, seprő hozzáadásával. Pálinkafőzésre február, márciusban került sor, addig a fennállóban hagyták a törkölyt letapasztva, nehogy levegő érje. A bort pincében tárolták, vagy ha az nem volt, kamrában. A pincék az Észak-Magyarországon általánosan elterjedt lyukpincék típusába sorolhatók. A lyukpincék funkciója kizárólag a bor tárolása. A pincék elhelyezkedése a