A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Sarolta: Adatok Komlóska szőlő- és borkultúrájához

JEGYZETEK 1. Gunda Béla: A telekforrnák és az állattenyésztés kapcsolata, in.: Ethnographica Carpathica. Budapest, 1966. 333. 2. Veres László: A Bükk hegység üveghutái. Miskolc, 1978. 18. skk.; Veres László: A bükki szlovák falvak településtörténeti vázlata. In. : Viga Gyula (szerk.) : Nemzetiségi falvak a Bükk hegységben. Néprajzi vidékek (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében II. Miskolc, 1980. 15. skk. 3. Szilas Géza—Kolossváry Szabolcsúé: A diósgyőri kincstári uradalom erdőgazdálkodása. In.: Kolossváry Szabolcsúé (szerk): Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. Budapest, 1975. 140—174. 4. Veres i. m. (1978) 18—19. 5. Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870—1970. Földterület III. Községsoros adatok. Budapest, 1972. 6. Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870—1970. Állatállomány III. Községsoros adatok. 7. Vtga Gyula: Bükk hegységi adatok a jószág teleltetéséhez, (Sajtó alatt az Ethnographiaban.) Adatok Komlóska szőlő- és borkultúrájához Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének szőlő- és borkultúrájáról igen sok munka jelent meg, főleg Tokaj-hegyaljáról, a borsodi Hegyközről, az abaúji falvakról.' A komlóskai szőlőművelés és borkészítés ismertetése adalékul szolgál a másod-, harmadrendű borvidékek bemutatásához. Komlóska hegyvidéki település a megye északkeleti részén. Lakossága javarészt rutén (kárpát-ukrán) eredetű, akik feltételezések szerint a XVII— XVIII. század folyamán telepedtek be és lassan magukba olvasztották az ott élt kevés számú magyart is.

2 Nyelvüket a mai napig megőrizték, hagyományos kultúrájuk az elzárkózás lazulásával, az idegen hatások növekedésével csak a legutóbbi időkben indult változásnak, bomlásnak. A falu fekvésénél fogva rossz tulajdonságú, szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területei vannak. A határ nagy része erdő, a szántóföld alig több mint összterületének egy tizede.

3 Jövedelemszerzés szempontjából a földművelés másodlagos maradt, mivel a termények sohasem voltak elegendők a lakosság ellátására. Ennek következtében különféle kiegészítő tevékenységek (erdőmunka, szőlőgazdálkodás, állattenyésztés) folytatására kényszerültek/

1 Fontos jövedelemforrás volt a hegyaljai borvidékhez tartozó falvakban (Toicsva, Liszka, Zsadány) vállalt napszámos munka, amely kiterjedt a szőlőművelés minden fázisára, nyitástól a szüreten át a takarásig. A szőlőtermelés mennyisége és minősége nem számottevő, bár a tokajhegyaljai történelmi borvidék közvetlen közelében helyezkedik el, attól északkelet felé 3—4 kilométerre. Szőlőt csak saját használatra termeltek.