A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Sarolta: Adatok Komlóska szőlő- és borkultúrájához

A múlt század utolsó évtizedeiben pusztító filoxéra itt is tönkretette a szőlőket, csupán egy-két tőke élte túl a vészt. Ma is tudnak mutatni egy olyan szőlőtőkét, amit a filoxéra-vész előttinek tartanak. Tény az, a 90 kh. körüli szőlőterületből 1895-ben 2 kh. volt beültetve."' Az újratelepítés viszonylag későn, az 1930-as években indult meg. A szőlőterületek nagysága ma sem éri el a kipusztulás előtti mértéket.

,; A szőlő nagy része a falu határában, a Szkalka-áülőben helyezkedik el, több tagban. A szőlőterületek nagysága változó, és van aki csak 200 négyszögölt, mások 400 négyszögölt birtokolnak. Egyre inkább az a tendencia, hogy a közeli Tokaj-Hegyaljához tartozó területeken, így például Tolcsván vásárolnak szőlőt. „Terhes örökségként maradtak ránk a filoxéra-vész nyomán a direkttermők." A szegények szőlőjének tartották, mert alacsony volt a termelési költsége (olcsó telepítés, gyors termőre fordulás). Terjedésének kedvezett az is, hogy nemcsak a filoxérával szemben volt ellenállóbb, hanem a különféle gombabetegségékkel szemben is. A 30-as évekre annyira elterjedt, hogy a történelmi borvidékeket is veszélyeztette.

7 Az újratelepítés Komlóskán is nagyrészt direkttermő fajtákkal indult meg. Az oltványokat Tolcsváról vásárolták, amiből a selejt negyedannyiba került mint a jó. A faluban gyökeres oltványokat is árultak Tolcsváról és Aba sárról érkezett emberek. Akiknek oltványra nem tellett, azok ripáriát (vadalany), vesszőt dugtak le. Ehhez úgy jutottak hozzá, hogy Tolcsvára jártak napszámba szőlőmunkát végezni. Metszés alkalmával mindenki annyi venyigét vihetett, amennyit akart. A tolcsvai szőlő azonban Amerikából származó direkttermő Noah („noha") szőlő volt, ezt nem kellett oltani. Telepítettek ezen kívül még piros és fehér delavárit, Izabellát, Othellót, amelyek szintén a direkttermők sorába tartoztak. A telepítések a téli és tavaszi évszakban történtek. Az oltványokat rigalérozott, jól felásott, megforgatott talajba ültették, 40X40 cm-es gödörbe, aminek az aljára trágya került. Az oltványokat úgy helyezték a mélyedésbe, hogy ne érintkezzen közvetlenül az alján lévő trágyával. A ripariát, vesszőt fúróval fúrt lyukba ültették, aztán becsirkézték. A sor- és tőtávolság általában 80 cm (újabban a nemes szőlők térhódításával 1 méter). A ripáriát 1 év múlva oltották. A szőlők oltásának szerepe csak a filoxéra-vész után nőtt meg. A különféle oltási eljárások teljes egészében a műszőlészeti gyakorlatból kerültek át a paraszti szőlőművelésbe.

8 Szüret után az első fagyok beálltával fedik a szőlőt „nagykapával". Nyitás tavasszal, amikor már nem fagy, a talajra rá lehet menni. Nyitáshoz keskeny kapát használtak. Ezt ma úgy készítik, hogy a régi, használt kapát ékalakúra vágják. Ezzel a keskeny kapával jobban hozzá lehet férni a tövekhez. Szintén kora tavaszi munka a metszés, sőt ha valakinek sok szőlője volt, már télen hozzákezdett. Eszköze korábban a metszőkés volt, de az újratelepítéssel kb. egyidőben a metszőolló is megjelent, amely lassan kiszorította a metszőkések használatát. A metszőkés a balta nélküli metszőkések csoportjába sorolható.

9 Általában a termőcsapot 2—3 szemre metszették és hagytak biztosító csapot is. A saszlát hosszabb csapra hagyták, mert az magasabb csapra terem. A szőlőt szüretig háromszor kapálták meg. Az első kapálást kétágú kapával végezték. Április, május táján kétágúznak. A második és harmadik