A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Lovász Emese: A diósgyőri pálos kolostor 1973. évi feltárása
előkerült tál alakú kányhaszemnek áttört, mérműves elő- azaz fedőlapja volt. Maga a kályhaszem vörösre égetett, a fedőlap (mely csak töredékesen került elő) fehér színű agyagból készült, zöld mázzal borított. Ün. „álmérműves" fedőlaptöredékeket is találtunk, valamint egy csillaggal és domború pontsorral díszített darabot. Szintén zöld mázasak. Sok mázatlan, vörösre égetett, tál alakú kályhaszem került elő az É-i kerítésfal mellett húzott kutatóárokban is. Az előbbi lelőhelyek anyagával szemben ezek egyforma anyagúak és méretűek voltak (20x20 cm). Ugyanitt félkörtalpú darabok is voltak, egy sarokszemet pedig össze lehetett állítani: tál alakú és félkörtalpú kályhaszem kombinációja, az összeillesztés helyét fonatdísz takarja. Pontos párhuzamát közli Szabó Kálmán Benéről és Mizséről' 8 megjegyezve, hogy ilyen darabokat mindig olyan kemence omladékában talált, melynek alapja négyszögletes volt. Az ilyen kályhaszemnek a sarok kiképzésénél volt szerepe. A XV. század végi, XVI. századi alföldi falvak anyagában majdnem mindenütt előforduló, elterjedt kályhaszemtípus volt (13. kép). Vörösre égetett, mázatlan, valamint szürke színű, tál alakú kályhaszemek voltak nagyobb mennyiségben a középkori ház téglapadlós helyisége mellett is. Végül a fentebb említett, szórványként előkerült töredékek: 1. sárgás-fehér, homokkal soványított, durva kivitelű kályhacsempe töredéke. Hátlapján utólag rányomkodott agyagcsík van, rajta függőlegesen lecsorgott, sárgásbarna máz. Elején körben, 1 cm széles és magas, kiemelkedő perem, ezen belül geometrikus mintából (kör és négyszög) kinyúló sárkánykarom (11. kép). 2. fehér agyagból készült, borsózöld mázzal borított, finomabb kivitelű kályhacsempe töredéke. Előlapján „gloriolás Agnus Dei". Hátlapján szövetlenyomat látszik (3. rajz). 3. Vörösre égetett, szemcsés anyagú, rossz minőségű zöld mázzal borított töredék: elmosódott, reneszánsz keretben fát őrző oroszlán, vagy sas. Alsó felén fonatdísz van 19 . Említésre méltó még az ásatás területén előkerült néhány üvegbucni, és a nagy mennyiségű, félig megmunkált állatcsont: a pálosok helyben működő műhelyeinek termékei. Lovász Emese JEGYZETEK: 1 A történelmi adatgyűjtést, feldolgozást Joó Tibor, Sólyom Dezső, Gyéressy Béla, Czeglédy Ilona és Ferenczy Károly végezték, az állagfelmérést 1972-ben Sólyom Dezső (ÉSZAKTERV). 2 Tanulmányukban a szerzők az 1304. évi kiépítettség mellett foglaltak állást, idézve az 1304. április 5-én kelt oklevelet, mely szerint István nádor halastavat adományozott a pálosoknak, akik ekkor már rendházukban laktak. Joó Tibor— Sólyom Dezső: A diósgyőri pálos kolostor. HOM Évk. XIII. (1973) 3 Joó T.—Sólyom D. i. m. HOM Évk. XIII. (1973) 91—94., 97. 3. kép. 4 Az ikerlakóház É-i és D-i tömbjét összekötötték egy folyosóval, a kolostorépület fennálló tömbjén ez a legutóbbi változtatás. 5 Joó T.—Sólyom D. i. m. 98. 6 Joó T.—Sólyom D. i. m. 97. 3. kép. 7 Joó T,—Sólyom D. i. m. 96. 8 XVI. századi darab, lelőhelye a diósgyőri vár belsővárának kútja — 18 méter körüli rétegek. 17x17 cm; m: 9 cm. Lelt. sz, 64.29.2. Czeglédy Ilona ásatása, 1963.
