A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Lovász Emese: A diósgyőri pálos kolostor 1973. évi feltárása

falvastagság különbözősége segítheti. A középkori épület anyaga mészkő, falvastagsága 75—80 cm. Az ennél újabbkori falak anyaga homokkő, a korábbi periódus maradványai pedig 90—160 cm vastagságú, erős meszes habarcsba rakott mészkő vagy mésztufa falak. A falszövevény területéről nagy mennyi ségű XIV—XVI. századi kerámiatöredék származik. Fehér színű, sűrű bordázassál díszített fazekak, kancsók darabjai, fedőtöredékek, serleg, illetve pohártöredékek. Ez utóbbiak között előfordultak kezdetlegesebbek, mint pl. az 1. számú rajzon látható darab, melyet még leemeltek a korongról, talpán szemcsés anyag lenyomata látható, belső felülete egyenetlen, de előkerültek úgynevezett tojáshéj-falú pohár töredékei is. Sárga, rózsaszín és vörös színű fazekak, belül mázas lábasok töredékeit találtuk nagy tömegben, valamint sok vászonfazéktöredéket. Említésre méltó néhány grafittal kevert anyagú, vastag perem és oldaltöredék, úgynevezett bécsi fazék darabjai. Ezek a zsír és olaj tárolására használt importedények nagy számban ismertek a hazai emlékanyagból. Duzzadt peremükön, illetve a füllel rendelkezőkön a fülön mesterjegy, bélyeg található. Gyakran fenékbélyegük is van. A bélyegek katalógusát Alfréd W. Molthein állította össze, elkülönítve Bécs, Passau, Tulln és Ried fazekasainak munkáit

1-. A pálos kolostor területén előkerült bécsi töredék peremén egyenes szárú keresztet és pólyát ábrázoló bélyeg van, a kereszt szárai között pontok nyomai. Jelenleg három pont látszik, a negyedik vagy lekopott, vagy nem is volt. A bélyeg az említett katalógus 12. számú darabjának variánsa

13

. A bécsi edények legkorábbi magyarországi előfordulására Holl Imre közöl adatot, mely szerint a budai várban XIII. századi jellegzetes, fehér kerámiával együtt került elő. Az import tehát a XIII. században megindult, és egyre erősebben áramlott az országba. A magyar fazekasok, bár hasonló árut nem tudtak készíteni, kérték is a behozatal tiltását

14

. Holl I. egy térképet is közöl

15 a külföldi kerámia elterjedéséről Magyarországon, ezen Észak-Magyarország területe teljesen üres. A Tiszától Ny-ra általánosan elterjedt a bécsi fazék használata

1

'', a Tiszához közelebb eső helységekben már ritkul az előfordulása

17

. A D-i falszövevény területén került elő néhány cseréppipa, köztük egy vörös színű, benyomott pontsorokkal és rombuszokkal díszített, törökös mintakincsű, török mesterbélyeggel ellátott darab (10. kép). A jelenleg fennálló épületegyüttes D-i homlokzatának Ny-i beugrója előtt, az itt előkerült újkori ciszternában, illetve mellette nagy mennyiségű kályhacsempét találtunk. Néhány töredék kivételével tál alakú kályhaszemek, a legváltozatosabb színű mázakkal borítva: zöld, irizáló; borsózöld; vörösbarna; barnászöld; a tál belső felén benyomkodott szalaggal díszített, sárgászöld, és sárgásbarna mázas darabok. Hosszú, 17—20 cm-es, pohárszerű talppal rendelkeznek. Ilyen darabokat találtunk a középkori ház ülőfülkés ablakának közelében is, valamint a fent említett lelőhelytől (ciszterna) kissé távolabb, a 6. számú árokban. Ugyancsak innen származik egy érdekes darab: tál alakú kályhaszem, melynek elülső, fedőlapja három plasztikus bordával díszített, alakú kályhaszemek nagy tömege került még elő a 6. számú árokból, mázatlan, alakú kályhaszemek nagy tömege került még első a 6. számú árokból, mázatlan, vörösre égetett darabok, sűrűbb-ritkább bordázattal díszítettek. Különböző az anyaguk, a vastagságuk, a száj- és fenékátmérőjük. Van köztük olyan is, melynek száját négyszögletesre formálták. Néhány itt és a ciszterna mellett