A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Lovász Emese: A diósgyőri pálos kolostor 1973. évi feltárása

14. kép. Agnus Dei-t ábrázoló kályhacsempe töredéke a padlószintjét áttörve értük el, az Árpád u. és a Hegyalja u. sarkán a legnagyobb mélységet: 3 méter mélyen olyan pillérmaradványok kerültek elő, melyek a fölöttük levő falaknak ugyan nem egykorú, de egységesen derékszögű rendszerébe már semmiképpen nem illeszthetők bele. Az elhelyezkedés (legalsó réteg) mellett két edénytöredék is bizonyítja, hogy a legkorábbi építés nyomait tártuk itt fel. Mindkét darab fenékbélyeges edény töredéke (9. kép). A nagyobbik szürkés-fehér, jól iszapolt anyagú edény darabja. Fá: 8 cm. Közepén egyenlőszárú kereszt alakú, elmosódott körvonalú bélyeg. Átmérője 4 cm. A töredék jól mutatja az edénykészítés technikáját. Kézikorongon formázta a mester, melyet beszórt homokkal vagy más szemcsés anyaggal, hogy az agyagrög ne tapadjon rá. Először a feneket formálta meg, majd ehhez ragasztotta hozzá az edény falát

10

. A kisebbik töredék sárgás-fehér anyagú, homokkal soványított, kis méretű edényke előre megformált, homorú fenékrésze. Készítésekor a mester nem bánt szűkmarkúan a homokkal, bőven beszórta a korong tányérját. Fenékbélyege 4 cm átmérőjű körben egyenlőszárú kereszt, a leggyakoribbak egyike

11

. Mindkét töredék — tekintetbe véve az agyag színét, minőségét, a készítés módját, a még meglevő, de már kis méretű fenékbélyeget — a XIII. század végére keltezhető. A feltárt középkori lakóépülethez D-ről is többszörösen átépített, különböző korú falmaradványok bonyolult szövevénye csatlakozott. E falszövevény értelmezése még alapos munkát igényel. A szétválasztást a falazóanyag és a