A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPI MŰEMLÉKEK - Mezősi József: Tüzelőberendezések Közép- és Kelet-Szlovákiában

3. kép. Régi belsőtüzelésű, kürtő nélküli kemence, a tüzelőnyílás előtt nagy kőlappal. a kijelölt helyen csapos kötéssel egymásra illesztették és a megfelelő magasság elérésekor a felületét lezárták egy gerendasorral, vagy feltöltötték agyaggal (1. kép), b) Készülhetett úgy is a kemence alapja, hogy két darab gerendát megfelelő nagyságú kőre helyeztek és azt az előbbi módon egy gerendasorral lezárták, lefedték (2. kép), c) A kemencealap készítésének egyik nagyon egyszerű változata, amikor a kijelölt helyen egy megfelelő nagyságú teret leválasztottak zsaluzattal, és a zsaluzat közé rétegesen agyagot és követ raktak, rétegenként jól megdöngölték, d) Készülhetett a kemence alapja agyag habarcsba rakott kőfalazattal. Ez esetben 40—50 cm vastag kerítőfal készül és az üresen maradt teret agyaggal, kővel feltöltötték, jó megdöngölve azt. Az első két változat esetében deszka, vagy gerenda zsaluzat közé a faalapra 15—20 cm vastagságú agyagréteget — esetleg kővel erősítve — keményre döngölték. Ez a kemence padozata, feneke. A föld—kő alapú és falazott kemencék esetében (c; d változat) a kemencefenék az alappal együtt készült el. A kemence majdani szájnyílása elé 12—15 cm vastag, nagykiterjedésű, lapos követ helyeztek el, építettek be. A lapos kő a) és b) esetekben a fa alapot védi, c) és