A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPI MŰEMLÉKEK - Cseri Miklós: Adatok Szuhafő népi építkezéséhez
Adatok Szuliafő népi építkezéséhez A nemesség és parasztság egymáshoz való viszonya történetünknek hosszú évszázadokra visszanyúló témája. E viszony vizsgálata igen értékes adatokkal szolgálhat társadalomfejlődésünk, kulturális rétegződésünk és hagyományaink, a két osztály életformájának megismerésére vonatkozóan 1 . Az e témakörben született munkák közül kell kiemelnünk Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn — közelmúltban megjelent könyvét. A szerző néprajzi szempontú társadalomelemzése során a vagyoni helyzetet és a származástudatot, mint a különbségek két fő tényezőjét jelöli meg. E két aspektusból szemlélve tárja fel a két réteg közti eltéréseket az anyagi és szellemi kultúrában egyaránt. Nemcsak a nemesi és jobbágyi eredetű családok történetét ismerteti, hanem részletesen ír arról, hogyan mutatkozik meg a két csoport közti elkülönülés a település képében, a partiak és derekasiak elnevezésében. A derékban, faluderékban a nemesi családok laktak, a parton pedig a jobbágyivadékok. Ez az elrendeződés azonban viszonylag új keletű. Még a múlt században a parton is voltak nemesi porták, ezek a családok azonban fokozatosan leköltöztek a derékba, amelyet korábban mély, vizenyős fekvése miatt nem laktak. ,,A faluderékba való leszürődésnek nemcsak népesedési és a helyszűkében rejlő oka és célja volt. A leköltözés egyúttal társadalmi megnyilvánulás is volt, sőt az ma is: a derékban alakultak ki a nemesek tágas belsőségű, módos házai... A derékba való beköltözéssel biztosították a nemesek a parton maradt szegényparasztoktól való társadalmi elkülönülésüket is."~ Dolgozatomban arra igyekeztem választ keresni, hogy a nemesi helyzet, származástudat, vagyoni állapot mennyiben tükröződik egy falu, Szuhafő népi építkezésében. Partiak és nemesek elkülönülése, miként nyilvánul meg lakóépületeik anyagában, szerkezetében, formáiban, milyen különbségek figyelhetők meg a házépítés folyamatában. Érdekes problémákat vet fel a házépítéshez szükséges munkaerő, munkaszervezeti formák vizsgálata. A különböző mesteremberek alkalmazása nemcsak a két társadalmi réteg közti vagyoni különbségekre mutat rá, de fényt derít a falu interetnikus, más településekkel, területekkel való kapcsolatára is. Az új ház építését a házasulandó fiatalok szorgalmazták, mivel addig csak szülőknél, bérbeadott házakban vagy a derékiek cselédházaiban tudtak lakni. A parti zsellérnek általában igen komoly anyagi áldozattal járt a házépítés. Ezért a legkézenfekvőbb, legkönnyebben elérhető alapanyagokat használta fel és az azoknak megfelelő szerkezetet és formát hozta létre. Ezzel a szegénységgel járó konzervativizmussal magyarázhatjuk azt a fázisbeli eltérést, ami megfigyelhető a partiak és a nemesek építkezése között. A parti szegény olyan technikák alkalmazására törekedett (ravásos, rigelyes-, paticsfal), ami nem igényelt nagy technikai tudást, amihez nem kellett drága pénzen mestert fogadni. így a könnyen és olcsón kitermelhető és elkészíthető alapanyagokat (fa, föld, zsúp) részesítette előnyben és használta fel.
