A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPI MŰEMLÉKEK - Korompay Katalin: Mezőkövesd településrendjének kialakulása
A XIX. század végére a korábbi laza beépítés az egyre újabb DNy-ra tájolt házakkal fokozatosan elérte a tömörségnek azt a fokát, amikor így már több házat nem lehetett elhelyezni (10. és 12. kép). Ekkoriban már az árkok elválasztó szerepe teljesen megszűnt, vízelvezetésre sokkal kisebb keresztmetszetű folyókák is megfeleltek, a Hór és a Pece áradásainak levezetésére szükséges mentőárkokként csak a határ-árkok egy része maradt fenn. így a beépítés besűrűsödésének utolsó fázisában a megszűnt árkok helyének elfoglalása és az utak leszűkítése következett: a rendelkezésre álló sáv keskenysége és a (minden esetben) ÉK-i oldalon vezető út hatására a korábbi háztengelyre merőlegesen elhelyezett, főként DK-i oromfalú, DNy-i udvarú házakkal. A szűk helyzet már nem mindig tette lehetővé ezt a jó tájolást: gyakran fordulnak ezek a ..keresztben álló" házak oromzatukkal ÉNy felé —, ahol az ilyen esetekben keresztutca vezetett (az udvar azonban ezeknél a házaknál is mindig a ház DNy-i oldalán fekszik). A terület évszámmal jelzett házai közül kettő áll ilyen helyzetben — ezek 1888-ban és 1899-ben épültek 17 . A XIX. és a XX. század fordulójára az eredetileg szétválasztott lakó és gazdasági funkciók a kertségben és a belső telkeken is összekeveredtek — erre az időre a vizsgált területen is megjelent néhány tüzelős ól és a külsőségre jellemző háromtengelyes, tornácos, nagy, magas, klasszicizáló-eklektizáló lakóháztípus is beszivárgott helyenként ls . (A tüzelősói telken belüli elhelyezésére az ólaskertre jellemző, házzal párhuzamos, utcavonalra állított helyzet mellett a belsőségben gyakori az utcával párhuzamosan ÉNy—DK-i tengellyel a telekhatár mellé való helyezés.) Erre az időre már a terület útvonalai annyira rögzültek, hogy társadalmi jelentőségükkel az újonnan épített vagy átépített házak tájolását is befolyásolták: ekkoriban keletkezhettek az első ÊK felé néző főoromzatú házak, illetve ekkoriban vágtak nyílásokat a ház utca felőli „elején", amely az utcák nélküli időkben a ház „vége" volt — párhuzamosan azzal a folyamattal, amelynek során a korábbi hálókamrák is lakószobákká alakultak. Talán ez az árokterületet, nélkülözhető útszélességet, üres telket elfoglaló utolsó beépítés-sűrűsödési tendencia azzal az 1882-es városi elöljárósági határozattal van összefüggésben, amely a „belterületen levő üres telkek kiárusítását" irányozta elő. Az előzőekben vázolt településtörténeti folyamat során jöhetett létre közel kétszáz év alatt a vizsgált terület mai beépítése és úthálózata. Az itt vázolt folyamatot — többé-kevésbé kifejlett formában — Mezőkövesd egész belsőségi területére érvényesnek tartjuk 111 . Korompay Katalin
