A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Jaroslav Stika: Lidová strava na Valassku (Bődi Erzsébet)

a hangsúlyt a föld három fő funkciójára helyezi (a paraszti munka tárgya, birtokolt érték, a paraszti élet környezete). Munkájának során kimutatja, hogy az értékszemlélet a különböző paraszti rétegek, valamint korosztályok és nemek körében igen eltérően alakulhat. Radomir D. Rakic tanulmánya a szerbiai népélet II. világháború utáni változásaival foglalkozik. A munka jelentős részét teszik ki az elméleti fejtegetések, amelyekre azután a konkrét anyag is épül. A legjelentősebb változásokat a családi élet átalakulásának tükrében mutatja be, feltételezve, hogy azok a paraszti háztartásban, mint primer társadalmi, termelési és fogyasztási egységben megmutatkoznak. Vidosava Stojancevic-Nikolic a paraszti élet átalakulásának vizsgálatakor két tényezőt vesz figyelembe. Megkülönbözteti a II. világháború után a megváltozott társadalmi rendszer hozta általános és csaknem mindenütt megfigyelhető változásokat, valamint azt a hatást, amit a vidéki iparosítás gyakorolt a népi kultúrára. Módszere, amelyet egy szerbiai falu példáján be is mutat, az előzőeknél árnyaltabb szemléletet tükröz. Már az eddigiekből is érzékelhető talán, hogy a kötet tanulmányai témáikat a népi kultúra legkülönbözőbb jelenségeiből merítik. Többen vállalkoztak egy földrajzilag behatárolt népcsoport, sőt, egész ország kulturális változásainak átfogó ismertetésére. így olvashatunk például a Szovjetunió népeinek mindennapi életéről, a bolgár szocialista életmódról stb. Sikeresebbeknek tűnnek a kevéssé átfogó igényű munkák; egy-egy falu vagy társadalmi réteg változó kultúrájának, életmódjának elemzése, egyes elméleti, terminológiai kérdések tisztázása az adott keretek között reálisabb célnak bizonyult, s némelyik új szempontokkal is gazdagította a szakterületet. Mindezek mellett megállapíthatjuk, hogy a kötet fő feladatának, amely nem annyira az összegzés, vagy mindenáron új eredmények produkálása, inkább valamiféle áttekintés a szocialista országokban folyó néprajzi változásvizsgálat jelenlegi állásáról, a témák és módszerek nagy változatosságával együtt is eleget tett. Bartha Elek Jaroslav Stika: Lidová strava na Valassku (A valasskoi népi táplálkozás). Ostrava, 1980. 1974. 1. 32. kép. Csehország északkeleti történeti-néprajzi tájegységét Moravské Valassko vagy röviden Valassko név alatt jelölik. Magyarul morvái Vlachságnak ismerjük. Ezt a jellegzetes néprajzi tájat a Kárpátok legnyugatibb hegyvonulatai: a Nyugat-Beszkidek, a Javorníky és a Fehér-Kárpátok természeti adottságai alakították ki. Nevét a XVI. és a XVII. században odatelepült, elsősorban pásztorkodó idegen telepesek, az ún. valach, voloch, vlach népesség után kapta. A hegyvidék, a sajátos történeti sors, a cseh—-szlovák—lengyel határvidéki nyelvi-kulturális környezet és a létrehozott társadalmi és gazdasági állapotok jellegzetesen formálták az ott élő nép arculatát. A táj népi kultúrájának jelen-