A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

MUZEOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: Pap Miklós 70 éves

helyi és a megyei Népfront-bizottságnak, a Műemléki és az Idegenforgalmi Albizottságnak, vezeti a helyi meteorológiai állomást, tevékeny tagja a TIT-nek. Még aktív tanár korában volt cserkész- és úttörővezető, sportegyesületi elnök, járási szakszervezeti elnök, szabadművelődési felügyelő, községi népfrontitkár, földrajz szakos megyei szakfelügyelő. Tanári munkája mellett elsősorban az ifjúság nevelésének kérdései foglalkoztatták. 1972-től pedig a tokaji Helytörténeti Gyűjtemény, majd pedig a tokaji múzeum kezdeményezője, szervezője, irányítója és vezetője. Most, 1982-ben tölti be a 70. életévét, adózzunk ez alkalommal életének és tevékenységének számbavételével : Diósgyőrben született 1912. július 21-én. Édesapját, aki erdész volt, még gyermekkorában elvesztette. Édesanyja ősi diósgyőri munkásfamíliából származott, elődei már a gyár alapításában is részt vettek. Az elemi iskolát szülővárosában — mert hisz akkor mezőváros volt Diósgyőr —, a gimnáziumot Miskolcon végezte. 1931—1935. között Szegeden végezte el a tanárképző főiskolát, természetrajz—földrajz—vegytan szakos polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Szíve szerint, atyja után ő is erdész szeretett volna lenni, de akkor a soproni Erdészeti Akadémia igen drága iskolának számított. Ezután több helyütt tanított: 1935—1936-ban Zalaszentgróton, 1936—1939 között a békési táj német ajkú településén, Eleken, 1939—1944-ben a szerencsi polgári iskolában találjuk. 1944 júliusában nevezték ki a tokaji Polgári Fiú- és Leányiskola igazgatójának. 1944 őszén, a második világháború utolsó vihara őt is egyenruhába hívja, számára a világégés Hamburg közelében fejeződött be. Ezt követően visszatért állásába, ahol 1949-ig igazgatóként, majd az általános iskolák megszervezése után, tanárként szolgált nyugdíjazásáig, 1972-ig. A honismerei és helytörténeti munkához az 1950-es évek legelején, a tanítás és a nevelés vezette el. 1950-től nyugdíjazásáig, 1972-ig vezette az iskola honismereti körét. Az utóbbi tíz évben ezt a munkát a kb. 60 tagot számláló múzeumbaráti körben folytatta igen sok haszonnal és eredménnyel. Érdeklődése irányulásának volt egy igen érdekes motívuma: az iskolás gyermekekkel végzett, pontosabban, végeztetett fém-, papír- és hulladékgyűjtés során, hatalmas muzeális értékek is kerültek összegyűjtésre és felhalmozásra. Először ebből igyekezett kigyűjteni a kulturális és sokszor a nemzetinek is minősíthető értékeket. A gyűjtést a tanulók tovább is segítették, most már azonban az okos tanár hívó szavára. így került az iskolai gyűjteménybe Tokaj irattára, a város törvénykönyve 1610-ből, négy eredeti királyi kiváltságlevél, több térkép és más, jelentős, értékes irat. Ebből az anyagból rendezték meg az 1948-as kiállítást a régi sótárnoki lakás, a mai leánykollégium emeleti nagytermében. Az 1948. március 15-én, a szabadságharc centenáriumára nyílott kiállítás igen szép sikert hozott. Ezt 1951-ben újabb helytörténeti kiállítás követte. Mivel a teremre ismét szükség lett, 1952-ben ismét visszakerült a gyűjtemény az iskola szekrényeibe. Egy időben ismét láthatóvá vált — Pap Miklós avatott irányítása mellett —, az egykori Vajthó asztalos bútorraktárában, a mai alkotóházban, a kb. 4x10 méteres, Tiszára és Bodrogra néző teremben. Az installáció itt még az iskola rajzasztalaiból és deszkapolcaiból állt, s a felmerülő költségek fedezésére, a tanács engedélyével 20 filléres belépődíjat szedtek. A gyűjtemény itt volt kiállítva egészen 1957 augusztusáig. Közben, 1955-ben a levéltári iratanyagot át kellett adniuk a Megyei Levéltárnak, ez igen érzékenyen érintette a kis gyűjteményt.