A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Adatok a hegyközi népi állatgyógyításhoz
Az egyik leggyakrabban előforduló probléma az volt, ha felfúvódott a marha. Ennek gyógyítására több eljárást ismertek. A szövés előkészítésénél használt cső alakú fajfa egyik karimáját levágták és az állat hátuljába bedugva pipafüstöt fújtak bele, ami a belső részeket átjárva megindítja a kérődzést. A felfúvódott marha nyelvének csapja alatt vastag kék hólyag, halhólyag (Pusztafalu, Nyiri) keletkezik. Azt tartották, hogy ha ez elszakad, megdöglik a jószág. Ezért először ezt fakasztották ki és sóval jó erősen bedörzsölték. ,A felfúvódott marhával azt csináltuk, hogy megfogtam a nyelvét, kiereltem. Megfordító tam a nyelvét, két oldalán van egy-egy ér, azt tűvel elszakítottam neki. Addig tartottam a nyelvét, még vízibékát nem hozattam valahunnan. Ez a vízibéka a forrásvizeknél van, apró kis sárga hasú béka, azt mondják, árvabéka. Egy jó darab jószágba, akármilyen nagy darab marha vót, négy darab békát beletettem. El vót tudva minden'' (Szabó István, 67 éves, Füzérkajata). Mások vízbe hajtották vagy lepedővel, szénahordó trőnyével, zsákkal leterítve, vízzel locsolták a felfúvódott állatot. A szarvához kötözött vastag fadarabot is tettek a szájába, bezabolázták (Nyiri), és addig zavarták, amíg meg nem szűnt a felfúvódás 9 . Pusztafaluban ..ha még annyira nem érte cl a baj", kisebb marhába egy fél liter, nagyobbá egy liter szilvapálinkát öntöttek. Kevés oltatlan mész vagy egy liter meszes víz is megindítja a marhát. Hosszúlázon szalmiákszeszt, Pálházán egy kilogramm darabos zsírt nyeleitek a felfúvódott marhával, amitől öklendezni kezdett és a gázok kijöttek. Pusztafaluban disznóöléskor eltettek a hájból, meri ha a tehén felfúvódott, dohánnyal tojás alakúra összegyúrták és a torkán letolva jobban lett. Füzérkajatán záptojás, mész, terpentin, kutyatej, nyírfagally, savó, petróleum, pálinka, dohány, szalonna, só, bagó, káposzta és olaj keverékét öntötték a beteg tehénbe 10 . Ha a fenti szerek és eljárások nem jártak sikerrel, tokárral, írokhárral (Füzér), illetve kiskéssel az állat bal oldalán, a csípőjétől négy ujjnyira kiszúrták a hijját. Ha megállt a marha kérödzése, keserűsóval gyógyították. Az állat nagyságától függően 1—-1,5 kg keserűsót langyos vízben feloldottak és beleöntötték a beteg jószágba. Ettől hatásosabb volt, ha ugyanilyen mennyiséget korpával tojás alakúra összegyúrva adtak be. Egyik kézzel elfogták a nyelvét, a másik kézzel lenyomták a torkán a gombócot, ami a gyomorba jutva megindítja a kérődzést. A mocsaras helyeken fogott százlábú bogarat is engedtek a marha szájába, ami az állatba besült trágyán átrágva magát szintén megindítja a kérődzést. Ha a mezőkön, földek végében termett és megszárított kérőfűből egy maroknyit összedörzsölve a marha szájába dugtak, ettől is megjött a kérője. Az is előfordult, hogy a csizmából kiszedték a kapca alá rakott szalmát, és összedörzsölve lenyelették a tehénnel. Ha ez sem használt, 4—5 lóganajtól elkérődzött. Pálházán gabonát pergeltek ilyenkor, majd megfőzve adták a marhának. A nyelve alatt „felszedték a kérőjét", izgatták, amitől az állat öklendezni kezdett és megpróbált lassan enni. Ilyenkor csak száraz takarmányt kapott. Ha nem tudott kérődzni a marha, Pusztafaluban egy karéj kenyeret etettek meg vele, Füzéren egy liternyi étolajat öntöttek bele.
