A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - D. Varga László: Ung vidéki faragó pásztorok

5. kép. Ivótülök (hossza 25 cm) és sópotrok 6. kép. Sópotroknak elvágott, karcolt (magassága 8 cm) rajza. Karcolt feszítésű, díszítésű ivótülök. Volosin János munkája. Lengyel Miklós munkái. Varga László—Bogoly János felv. Varga László felv., Galgóczy Tibor rajza töltsön. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy holdalakú vésővel negyed- és félkör alakú mintákat nyomkodott a szaruba. Ezt úgy érte el, hogy kidolgozás előtt a szarut vízben áztatta, hogy megpuhuljon. Hangsúlyoztuk a virágmotívumok domináns voltát az Ung-vidéki faragásoknál. Ezeket találjuk meg Lengyel János munkáiban is. A későbbiek során ő „tovább bátorkodott" és rávitt tárgyaira két paraszti figurát és egy botjára támaszkodó pásztort, aki pálinkásbutykost tart kezében. Ezekkel szembeállított egy másik pipázó paraszti alakot. Lengyel Miklós aztán szélesítette a skálát sétáló falusi lányokkal, legényekkel, kutyáját simogató pásztorral, útmenti kereszt előtt térdelő lányokkal. A Lengyel testvérek egy központi témából indultak, s jellemzőjük a négy, illetve nyolcágú szimmetrikusság. Ezt az ábrát aztán „kinagyították" négy-öt centis átmérőjű körré, melyből hajtották a tulipán szárát, leveleit, végződéseit. Mindez dupla vonalvezetéssel történt, hogy minél jobban kiemeljék a tulipánt s kihangsúlyozzák annak jelentőségét. Hasonlóképp dupla vonallal választották el a fő motívumot a mellékmotívumtól. A dupla vonalakat aztán kicsip" kéziek.