A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - D. Varga László: Ung vidéki faragó pásztorok

3—4. kép. Sópotrok. Lengyel János munkája, 1964. Magassága 10 cm. Karcolt díszítésű. Varga László—Bogoly János felv. rűzéses mintái. Ő kimondottan karcolt, mi több egyszerű késsel, ugyanis nem volt csipkézővésője. Az Ung-vidéki faragópásztorok tehát főleg a karcolási technikát alkalmazták, annak ellenére, hogy akad néhány vésett tárgy, a domborítási technika már elenyésző. A pásztorok munkáiban csak elvétve találjuk az ősi geometrikus elemeket. Inkább a virágornamentika és a naturális virágábrázolások kerültek túlsúlyba. De megtaláljuk rajtuk a karikákat, gyűrűket, esetleg emberi vagy állati figurákat is, melyek azonban tájukon nem jellemzőek és csak mellékmotívumként szerepelhettek. A központi téma megannyi esetben virágból indul, a figurák mint kiegészítő elemek szerepelnek. Míg a Nyugat-Magyarországon még ma is élő faragó pásztorokra a figurális motívumkincs jellemző, ezzel szemben az Ung-vidéken inkább a növényi díszítőelemeket használták, így különböző réti virágokat, a liliomfélék több fajtáját, rózsákat, búzavirágot, tölgyleveleket stb. Ezt igazolja Volosin János több, egyebek közt Magyarországon is megtalálható munkája. Volosin János tulipánmintából indult, amelyet aztán tetszés szerint felbontott, stilizált úgy, hogy más virágokat „növesztett"' a tulipánból. Nem ragaszkodott tehát kimondottan az alap virágmotívumhoz, hanem a hátteret is figyelembe véve arra törekedett, hogy minden részt a legaprólékosabban ki-