A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - id. Kordos László: Egy mezőcsáti parasztköltő a XIX. században

Itt most nem célunk, hogy Vikár Béla mintaszerű kutatásait ismertessük, de — jól tudva, hogy nemzedékünk a balladát már alig ismeri — felidézésül mégis közöljük annak egy versszakát: Estve van már, estve, hatot vert az óra, Minden eladó lány készül a fonóba. Készül a fonóba, utána a legény, Egypár csókot ha kap, avval elmegy szegény. Érthető, hogy Vikár Béla figyelme a szerző felé fordult: a remekbe sikerült ballada mellett nincsenek-e egyéb versei, mi lett esetleges költői hagyatékával? Hosszas érdeklődése és a későbbi levelezés aztán kiderítette, hogy Uj Péter valóban írogatott egyebet is: névnapi köszöntőket, sírverseket, tréfákat. Verseiből kortársai számosat leírtak, de balladáról, népdalról senki sem tudott. Uj Péter egyébként nem maga másolta le verseit, hanem lediktálta azokat a szép írású Vajda Szabó nevű barátjának. Ennek Ferenc nevű fia a kéziratokat gondosan megőrizte, amíg a köteget egy Böszörményi Géza nevű műkedvelő „néprajzgyűjtő" — Jókaira hivatkozva és közlést ígérve — tőle ki nem csalta. Böszörményinek és a kéziratoknak innen kezdve nyoma veszett, a kalandor állítólag Amerikába vándorolt ki. így Vikár Béla Uj Péter költői működéséből — nagy sajnálatára — csak a Szőcs Marcsát ismerhette meg. A régi történetnek most az ad időszerűséget, hogy 1975-ben a Herman Ottó Múzeumban megjelent B. V. mezőcsáti lakos, akinek felesége, Ujj Ilona költőnk családjának leszármazottja, és behozott egy kéziratos füzetet, valamint egy, az Ujj-családra vonatkozó, latin nyelvű írást. A család szerint az elég rossz állapotban fennmaradt köteg Ujj (ma ezt a név-írásmódot használja a család) Péter verseit tartalmazza, így őrzik már hosszú idő óta, kegyelettel. A múzeum birtokába került irat 33 összefűzött füzetlapot tartalmaz —• ebből középen 15 lap üres — 20,4x16,4 cm méretű. Ma a HOM Helytörténeti Adattárában található, 75.1.3. szám alatt. Ami a tartalmát illeti, összesen 8 verset, ezenkívül a végén Mezőcsát történetéből merített feljegyzéseket foglal magába az 1811—1875. évekből, végül pedig az 1006-tól 1898-ig (!) terjedő időből időjárási adatokat, illetve „Idő járási Jegyzék"-et közöl. Az első kérdés természetesen az, valóban Uj Péter művei-e a versek és a feljegyzések. Mivel a szövegek kézírása (helyesírása és írásjelei alapján) egy személytől származik, azt már azonnal megállapíthatjuk, hogy azokat nem saját kezűleg írta, hiszen az időjárási feljegyzések 1898-ig, tehát halála után még 12 évig közölnek adatokat. Viszont azt is tudjuk, hogy a Szőcs Marcsa papírra vetését sem ő, hanem Vajda Szabó végezte, ebben minden tanú megegyezett. Az Ujj-család azonban a fennmaradt verseket Uj Péter költeményeiként ismeri, azokat éppen az iránta való tiszteletből őrizte meg, tegyük hozzá — úgy látszik — egyedül Mezőcsáton. Valószínűnek tűnik tehát az a feltételezés, hogy a füzetke verseinek szerzője valóban Uj Péter. Erre utal még a leggyakoribb versforma (a tizenkettes) közös használata, valamint több stílus-egyezés is. A Szőcs Marcsa esztétikai értékét ugyan egyik sem éri el, de a verselés könnyedsége, többször a felületesség határát súroló játszadozása határozottan arra mutat, hogy gyakorlott versíróról van szó, aki költői adott-