A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - id. Kordos László: Egy mezőcsáti parasztköltő a XIX. században

ságait jóbarátai szórakoztatására és — mint hithű kálvinista — a község református temploma történetének megörökítésére használta fel. Már Vikár utalt arra, hogy versei egy részét mások is lemásolták. Egy ilyen füzet juthatott most a kezünkbe, ám a leíró annak végét időjárási feljegyzéseivel egészítette ki, még a költő, Uj Péter halála után is. Hogy ez a személy Vajda Szabó, illetve valamelyik leszármazottja volt-e, ma már megállapítani nem tudjuk. A gyűjteményben a mezőcsáti református templom tornyáról és harangjáról három versezet szól, 19, 28 és 11 versszak terjedelemben. Ezek: Az el hasadt harangról, mely történt, 1868-ba A Mező Csáthi Torony vers. — melj Épült. 1118 ba. Es az akori viselet és szokás A Mező Csáthi Torony feljeb emeléséről, mely történt az 1885-dik Esztendőben Az első vers a református templom 1700-ban készült, de 168 évi használat után elhasadt harangjáról és annak újjáöntéséről beszél, beleszőve a templomba járás fontosságát és az istentiszteleteket elkerülök bírálatát tartalmazó versszakokat. Hogy fogalmat alkothassunk a versről, idézzük itt annak utolsó szakaszát, ahol már maga a megújított harang beszél: Halandók a midőn haljátok szavamat Jertek el mindenkor dicsérni az Urat A ki kongásomat csak séminek vélli Az teljes életétt haszontalan éli. A második, a „Torony-vers" a leghosszabb a füzetben, és a mai olvasó számára is talán a legérdekesebb, mert benne a „dicső Aszony Maria Trézia" királykodása alatt épült templom történetének ürügyén, már a 8. versszaktól kezdve a világ változásáról beszél, a rézkakas szavaival. Utána, már első személyben, összehasonlítja apja és az ő gyerekkorának viseletét és erkölcseit a mostanival. Gvadányi hangját véljük hallani a versekben: „bezzeg" akkor. . . Viszont művelődéstörténeti szempontból értékesek feljegyzései. Idézzünk néhány példát a versből: Nem kellet posztó kék vagy fekete Ismerve vagyon nallam a jele Volt véletök már igaz anyi, Sor czin pityekkel a fehér lajbi. A nadrágot is akként viselték Szíjat magokkon átt tekerték Nyugodjon Apám ha rám vert vele Egész héten át sajgót a heje. A Bunda sem volt Zöld és Veresses Szironnyal készült hanem erősses Szurkos fonallal két tövei varrót A Bunda el nyőt a várás tartott. . .