A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - id. Kordos László: Egy mezőcsáti parasztköltő a XIX. században

JEGYZETEK : 1 A korábbi példákat és irodalmi utalásokat 1. Ujváry Zoltán: Varia folkloristica. Debrecen, 1975. 168—185. 2 Egy múlt századi adat szerint Mátyás király az urak megleckéztetésére szántóversenyt rendezett Gömörben: Ráhón „a régi várkastély egykor a Jákóffy család birtoka volt, s a köznép közt elterjedt rege szerint Mátyás király itt szokott megszállani, valahányszor az uralkodói gondok felejtése végett e vidékre jött vadászni. A földmívelő nép között az igazságos és leereszkedő király emléke még ma is él. A ráhói, várgedei, s ajnácskői lakosok között élő szóhagyomány szerint itt történt volna azon emlékezetes esemény, hogy a jobbágyaikkal embertelenül bánt földesurakat a király szántásversenyre szólította fel, mely alkalommal az urakkal együtt ő maga is tartotta az eke szarvát és tanulságos leckét adott a földmívelés nehéz munkájáról a földesuraknak, kik lelkendezve dűltek ki mellette a szokatlan fáradtságtól." Vasárnapi Űjság, XIII. 1866. 349. U. ezt 1. Magyarország Képekben (Szerk.: Nagy Miklós), II. Pest, 1867. 152.; Garay János ismert írásán kívül Mikszáth Kálmán is említi Mátyás király gömöri emlékét. A Ne okoskodj, Pista! c. elbeszélésben mondja a vendéglős, amikor finom bort kérnek tőle: „...van egy palack abból, amit még Mátyás király őfelsége kapált meg, mikor itt Gömörben járt." összes művei, Krk. VIII. Budapest, 1958. 45. Egy mezőcsáti parasztköltő a XIX. században (Uj Péter versesfüzete) Mai múzeumi kiadványaink elődjében, „A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum-Egyesület Évkönyve" 1905—1906 kötetében Vikár Béla, a neves folklórkutató és Kalevala-fordító nagy feltűnést keltő tanulmányt közölt „Szőcs Marcsa népballadánk eredete" címen. A mintaszerű forráskutatáson és összehasonlító adatközlésen felépülő értekezés —, amit egyébként a szerző 1906. február 25-én élőszóval is előadott — megállapítja, hogy az országszerte elterjedt és számos változatban ismert népballada mezőcsáti eredetű, a tárgyát képező tragikus esemény is ott történt, 1822-ben, szerzője pedig nem más, mint Uj Péter nemesi származású kerékgyártó mester. Uj Péter a tett büntetlenül maradt elkövetőjét is jól ismerte, de éppen ezért versében nem nevezte meg. Vikár Béla 1396 telén járt először Mezőcsáton. Ekkor ismerkedett meg a helybeli tanítók és a református lelkész segítségével Uj Péter működésével, aki maga akkor már tíz éve halott volt. (1886. január 8-án halt meg.) összegyűjtötte a ballada néhány, itt fennmaradt változatát —, amelyek között eltérés alig volt — és elénekeltette azt több asszonnyal és férfival, valamint a költő néhány rokonával is.