A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: Gömöri adatok a Mátyás-mondakörhöz
A jelentés elküldését halogatta, mert szerette a lányt. Mátyás király nem győzte várni, hogy mit ír az ő bizalmasa az aranybányából. Gyanús lett neki a dolog. Álruhába öltözött, azután lement Erdélybe. Amikor odaért, a kamarás éppen akkor tartotta a nevenapját. Mátyás király megkereste a bizalmas emberét. Az elmondta neki, hogy megszerette a kamarás lányát, de az semmiben sem vétkes, de hát sajnálja az apja miatt. A király látta, hogy takaros a lány, hát nem haragudott, hogy így történt a dolog. Éppen akkor megszólaltak a harangok. Azt jelentette, hogy a kamarás most indul hazulról. Mindenki az utcára tódult. Arany mennyezet alatt ment a kamarás. Négy csatlós arany tálakat rakott a kamarás lába elé, hogy azokra lépkedjen. Amikor ezt látta Mátyás király, ráírta egy pergamentre: Itt járt Mátyás király, Látta arany tálon Járni a kamarást. Mondta a bizalmas emberének, hogy az írást a templomajtóban adja oda a kamarásnak. Ügy is volt. Ahogy elolvasta, ott nyomban összeesett. Meghalt. A nép suttogta, hogy az Isten megbüntette a kamarást. Mátyás király meg kihirdette, hogy új kamarást nevezett ki, a bizalmas emberét, aki még aznap megesküdött kedvesével, Ilonkával. (Felsőfalu, Túróc-völgy.) 4. Mátyás király és a huszár. Egyszer egy huszárt a parancsnoka lecsukatott, A huszár méltatlannak tartotta a büntetést. Az óbester felgerjedt ellene, igazságtalanul záratta be. Úgy gondolta a huszár, hogy megszökik, felmegy Budára Mátyás királyhoz, elpanaszolja, hogy járt, ő biztosan igazságot tesz. Ügy is történt. Megszökött. Elvágtatott a lován. Estig meg se állt. Mikor besötétedett, egy kocsmába tért be. Bekötte a lovát az ólba. Lecsutakolta és enni adott neki. Csak azután kért a maga számára vacsorát. A kocsmában iddogált egy vadász. Mátyás király volt álruhában. A huszár leült mellé. Rendelt egy meszely bort. Kínálta a vadászt. Diskuráltak erről-arról. Ivogáltak csendesen, amikor megy hozzájuk a kocsmáros. — Uraim, jobb ha most távoznak, mert éjfélkor jönnek a rablók, mindenüket elveszik. — Hát csak hadd jöjjenek — mondta a huszár. — Főzzön nekem, kocsmáros úr, egy fazék szurkot. A huszár a vadászt beküldte az oldalszobába, hogy ott várjon nyugodtan. Éjfélkor megérkeztek a rablók. A huszár az asztalához invitálta őket. — Megkínálom az urakat feketekávéval, ha elfogadják. A kocsmáros vitte a nagy fazekat. Letette az asztalra. A rablók nézték, hogy de sűrű az a kávé. Mind odahajolt a fazék fölé. Akkor a huszár megbillentette a fazekat. A forró szurok ráfröccsent a rablók képére. Ordítoztak, kapkodtak, a huszár meg előkapta a kardját és mind levágta. Mindnyájan megmenekültek, örült a kocsmáros is, meg a vadász is, hogy így történt a dolog. Ivogáltak tovább. Kérdezgették egymást, hogy mi járatban vannak. A huszár elmondta, hogy a királyhoz készül, nagy neki a sérelme, igazságot akar. Másnap reggel a vadász eltűnt, mert hogy ő volt Mátyás király. Sietett, hogy előbb érjen Budára, mint a huszár. Amikor a huszár a kapuba ért, már várták. Csudálkozott módfelett, honnan tudják, hogy ő jön. Megijedt, hogy már tudnak a szökéséről és elfogják. De annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a király elé vezették. A vadász a király! Hát ezért tűnt el olyan hirtelen. A huszár elmondta a sérelmét. Mátyás király meghallgatta nyugodtan. Azután azt mondta: — Te vitéz katona vagy, láttam tegnap éjszaka. Ilyen huszárokra van nekem szükségem. Te leszel ezután a parancsnok. Mátyás király bőségesen megjutalmazta a huszárt. Pecsétes levelet adott neki, hogy kinevezte a huszárezred parancsnokának. (Beje, Túróc-völgy.) 5. Mátyás király és a kutyavásár. Egyszer mikor Mátyás király álruhában járt Gömörben, a csetneki völgyben találkozott egy juhásszal meg hat pulikutyával. Feltűnt a királynak, hogy sehol egy juh, csak a pásztor meg hat kutya. Megszólította a juhászt: — Aggyisten, bacsó gazda! Hát a juhok hol vannak?
