A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: Gömöri adatok a Mátyás-mondakörhöz

— Ne is kérdje, jó ember! Oda van az mind! Villám ütött az akojba. Mind benneé^ett. Még a hajlékom is hamuvá lett. Nem maradt egyebem, csak ez a hat puli. Mátyás király megsajnálta a szerencsétlenül járt juhászt. — Adok én magának, bacsó gazda, egy jó tanácsot. Ügy hallottam, hogy Budán kutyavásár lesz. Menjen fel, adja el a kutyákat, vegyen értük juhokat. Aztán majd minden jóra fordul. — Ugyan, jó ember — mondta a juhász — ki vesz Budán kutyákat? — Menjen, ha mondom — válaszolt a király. — Meg se álljon a budai várig. A kapuban érdeklődjön. Ott majd eligazítják magát. Most már úgy is mindegy, gondolta a juhász, megpróbálhatja, hátha igazat mond a vándor. Ment hát Budára. Ment utána a hat kutya is. Kérdezgették tőle a népek, hogy hova megy azzal a sok pulival. Mondta, hogy viszi őket a vásárra. Hát csak mosolyogtak rajta. Amikor a juhász a budai várba ért, már várták. Mátyás király megelőzte a juhászt, aztán kiadta a parancsot, ha jön egy juhász hat kutyával, eresszék nyomban eléje. Hát csak csodálkozik a juhász. A vándor ember, maga a király! — Felséges királyom, megkövetem alássan, hogy nem ismertem meg a vándor ruhában. — Annyi baj legyen, bacsó gazda! Az a fontos, hogy megfogadta a tanácsomat Megveszem a kutyákat, ha nekem eladja. — Odaadom én mindet ingyen, felséges királyom. Minek nekem a kutya, ha nincsen juhom. Csak valamilyen munka kéne, hogy megkeressem az ennivalót. — Menjen csak haza, jó ember! A maga foglalkozása a juhászat. Majd én gondoskodok magáról. Akkor Mátyás király kiadta a parancsot a kincstárnoknak, hogy adjon a juhásznak egy zacskó aranyat. Vegyen abból juhot, építsen akojt meg hajlékot. A juhász boldogan parolázott a királlyal, azután nagy igyekezettel ment haza. Első dolga volt, hogy vett juhokat, azután megépítette az akojt, majd egy szép tornácos házat. Az emberek csudalkoztak, honnan van a juhásznak annyi pénze, hiszen mindene elégett, csak hat kutyája maradt. A falu leggazdagabb emberét érdekelte a legjobban. Kitervelte, hogy meghíjja a juhászt egy lakomára, leitatja, azután kiszedi belőle, hogyan jutott a pénzhez. A juhásznak mindjárt gyanús lett, mért híjjá őt meg a gazdag ember, mikor addig még szóba se állt vele. Rájött a csalafintaságra. No, várj csak! — gondolta a juhász. Amikor már állt a mulatság, úgy tett, mintha már kapatos volna. Somfordál körülötte a gazdag ember. Ö meg motyogja magában : — Ha több kutyám lett volna, még több pénzem volna. — Hogy érti ezt, bacsó gazda? — kérdezte a gazdag ember, akit már nagyon furdalt a kíváncsiság. — Hát úgy, gazduram, hogy a hat kutyámmal felmentem Budára. A vásáron eladtam őket. Olyan jó pénzt kaptam értük, hogy házat, akojt építettem meg a juhnyájat is abból vettem. A gazdag ember megörült, hogy megtudta a dolgot. Másnap eladta az összes állatát, teheneit, még a földjét is. Mindenét pénzzé tette. A környéken ami kutya csak volt, mind megvette. Fogadott emberekkel hajtatta Budára. Amerre ment a kutyafalka, a népek csudalkoztak, hogy kutyavásár lesz Budán. Mátyás király megtudta a dolgot. A vásártéren várta a kutyás gazdát. — Mit akar kend ezzel a sok kutyával? — Eladni hoztam, felséges királyom, hallottam, hogy itt Budán jó pénzt adnak a kutyákért. — Hát ide hiába hozta! Nem vesz itt kutyát senki. Hajtsa őket vissza, aztán ne felejtse el, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár! A kapzsi gazda lógó orral ment haza. Elvesztette pénzét, vagyonát. Most tudta meg igazán, milyen az, ha szegény az ember. (Páskaháza, Csetnek-völgy.) 6. Mátyás király és az eszes lány. Mátyás király országjáró útján találkozott egyszer egy szép lánnyal. Kosár volt a lánynál. Az erdő felől jött. Kérdi tőle a