A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: Gömöri adatok a Mátyás-mondakörhöz

Telt-múlt az idő. A pap már egészen lesoványodott a nagy gondban, hogy mit válaszoljon a királynak. Azt kérdi tőle a kántor; — Mi gondja van, tisztelendő atyám? — Nagy az én bajom, kántor úr! — és elmondja neki, hogy járt a királlyal. — Sose aggódjon, tisztelendő úr, elmegyek én helyette a királyhoz. Ügy is volt. Megjelent a kántor mint plébános a királynál. Kérdi tőle a király: — Hol jön fel a nap? — Felséges királyomnak Budán, nékem pedig Cinkotán. — Mennyi aranyat ér a király? — Huszonkilencet, mert Krisztus Urunkat harmincért árulták el. — Mit gondol a király most jelen pillanatban? — Azt, hogy a cinkotai pappal beszél. De nem igaz, mert csak a kántorral beszél. A királynak tetszettek a válaszok. Kezet rázott a kántorral. Jutalmat akart neki adni. A kántor azt kérte a királytól, hogy nagyobbítsa meg az iccét Cinkotán. A király teljesítette a kérést. Azóta nagyobb az icce Cinkotán. (Alsószuha, Szuhavölgy.j 2. Mátyás király és a bacsó. Mátyás király mikor az országot járta, betért egy bacsó gazdához. Este volt már, egész nap nem evett, el is volt fáradva, hát úgy gondolta, hogy szállást kér éjszakára, meg egy kis ennivalót is. Deákruhában volt, nem tudta senki, hogy ő Mátyás király. Köszönt illedelmesen. — Jó estét, bacsó gazda! Rámsötétedett. Adjon szállást éjszakára. Meghúzódok a sarokban. — Hozott isten, öcsém! Vesd le a gúnyádat. Ülj ide az asztalhoz. Szereted-e a juhhúst? Mert az a vacsora. Négyen ülték körbe az asztalt. A gazda, a két bojtár, meg Mátyás deák. A bacsoné egy nagy tálba odatette a húst. — No, vegyél, deák, te vagy a vendég. Mátyás király tudta az illemet, de kíváncsi volt, mit szól a bacsó, ha nem maga elől vesz. Átnyúlt a villájával a bacsó gazda elé. Az csak nézi, hogy nem szokás más elé nyúlni. Ráütött a keze fejére az ólmos nyelű villájával. — Magad elől vegyél, fattyú! Mátyásnak tetszett, hogy rendet tart a bacsó az evésben, biztosan jól megy a munka is. Késő éjszakáig beszélgettek. Majd azután a sutba csináltak Mátyás deáknak helyet. Jól kipihente magát. Reggel fizetni akart, de a bacsó azt mondta neki: — Tartsd meg, öcsém, a pénzedet. Jobban kell az egy deáknak, mint nekem. Harmadnapra egy pecsétes levelet kapott a bacsó. Olvassák belőle, hogy Budára kell menni a király elébe. Megszólal a nagyobbik bojtár: — Gyanús volt nekem az a deák. Mondtam is, hogy éppen olyan nagy az orra, mint Mátyás királynak. Nem kellett volna a kezére ütni. Búsan indult a bacsó Budára. Azt hitte, hogy börtönbe zárják, amiért ráütött a király kezére. A kapuban várták. Rögtön vitték a király elébe. A bacsó lekapta a kucsmáját a király előtt és meg akarta követni, hogy ne haragudjon, de nem tudott megszólalni, mert a király megelőzte: — Derék ember maga, bacsó gazda! Rendet tart a házánál. Segíti a vándor utasokat. Most én megjutalmazom magát. Akkor megparancsolta a kincstárnokának, hogy adjon egy tarisznya aranyat a bacsónak. Ügy is volt. A bacsó boldogan ment haza. A nagy tisztességnek legalább úgy ürült, mint az aranyaknak. (Visnyó, Túróc-völgy.) 3. Mátyás király és a kamarás. Egyszer Mátyás király hírét hallotta, hogy Erdélyben az aranybányájában a kamarás lop és garázdálkodik. Megbeszélte egy bizalmas emberével, hogy öltözzön bányásznak és vétesse fel magát az aranybányába, figyelje, hogy mi történik ott, azután egy hónap múlva küldjön jelentést. Fel is vették a bányába. Értelmesnek találták, hát betették az irodába. Megismerkedett ott a kamarás szép lányával, Ilonkával. Megtetszettek egymásnak. Ilonka megmutogatott mindent a fiatalembernek. Még a pincébe is levitte, ahol el voltak rejtve a vasládák, tele aranyakkal. Nagy gondba esett a fiú, hogy mit csináljon.