A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Selmeczi—Kovács Attila: Kézimalmok a Zempléni-hegyvidéken

5. kép. Faragással díszített kézimalom. Vilyvitány. Selmeczi Kovács Attila felvétele, 1980. formáját, melyhez hasonló még több is előfordul a faluban. Általában a régebbi eszközök rendelkeznek faragott díszítéssel, amelyek közül motívumgazdagsága révén kiemelkedik egy Vilyvitányban talált, ma is működő kézimalom (5. kép). Az eszköz dekoratív volta és konstrukciója (vas tengelyszerkezete és nagy méretű köve) azt sejteti, hogy valamely nemesi udvarház tartozéka lehetett, minden bizonnyal több évszázaddal korábban. A régi kéz'müomforma sajátossága az is, hogy a köveket a tőke közepén helyezték el (3. és 5. kép). Az múlt századtól azonban már szinte általánosnak látszik az asszimetrikus kiképzés, amelynél a követ a tőke bal oldalára telepítették, mert mellette kerek vagy szögletes mélyedést vágtak. Ennek a neve gödör, maimocskagödör, ha szögletes, akkor vályú. A tőkébe vájt mélyedésbe öntötték az őrölni valót, ahonnan könnyebben meregethették a kövek közé, ezért feladata az eszközhasználat megkönnyítése volt

10

. Ugyanis a garatba egyszerre csak egy maroknyi szemet lehetett tölteni, amit a hajtókar 15—20 körbeforgatása után meg kellett ismételni. Amikor a darálást végző érzi, hogy fogytán van a kövek között a szem, jobb tenyerével merít a gödörből, és amint a másik keze a hajtókarral az átellenes oldalra ér, hirtelen beledobja a