A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Selmeczi—Kovács Attila: Kézimalmok a Zempléni-hegyvidéken

2. kép. Keretes kézimalom. Nagybózsva. Gunda Béla felvétele, 1979. 2. kép. A kézimalom tengelyszerkezet Nagybózsva. Selmeczi Kovács Attila felvétele, 1980. hogy az őrlemény ne szóródhasson le. A felső kő közepén 10 cm körüli kerek nyílás szolgál a magvak betöltésére, ezért azt legtöbb helyen garatnak nevezik. A felső kő őrlőfelületén a garatot szögletes áthidaló keresztezi. A kősíkba süllyesztett áthidaló közepén gondosan formált bemélyedés van, ami az alsó kőből kinyúló tengelyvégre illeszkedik (2. kép). Ez az egyszerű megoldás központosítja a malomköveket, biztosítja a felső kő könnyed forgását, egyben a kövek távolságának, ezáltal az őrlemény minőségének szabályozását is lehetővé teszi. Ugyanis, ha a tengelyt tartó keresztfa alá helyezett éket beljebb ütik, a tengely vég magával emeli a rajta nyugvó felső követ, így a két kő között növekvő távolság miatt, durvább lesz az őrlemény. A köveket központosító tengelyszerkezet figyelemre méltó sajátossága, hogy legtöbb esetben teljesen fából készült, vagyis a kézimalmok nagy részénél egyáltalán nem találhatunk vas alkatrészt. A felső kő forgatására szolgáló hajtókar kivétel nélkül a kő felületébe vágott mélyedésbe illeszkedik, felül pedig a tőkére rögzített tartókerethez kapcsolódik. A bemutatott ezen eszköztípusnak legkorábbi tárgyi emlékével a XVIII. század végéről rendelkezünk Gibártról. Az 1781-ből datált kézimalom, ha nem is őrzi teljes egészében eredeti formáját (lábainak és a hajtókart tartó keretnek durva kiképzése felújításáról árulkodik), mégis a keretes konstrukció nagy hagyományáról tanúskodik (3. kép)

5

. Ezt látszik megerősíteni egy 1868-as év-