A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szikora András: Adatok Miskolc és környéke galambtenyésztésének történetéhez

írók is. Különösen a fajtaleírások jelentették a legnagyobb értéket, mert ezáltal egységes szemlélet alakulhatott ki a gyakorlati tenyésztésben. Ez a jelenség azzal is magyarázható, hogy Balassa György nemcsak tanítómester, hanem igen jeles, jó tollú szakíró lett. Az Európában működő kiemelkedő kvalitású galambtenyésztő szakemberektől a tapasztalatokat átvette, a beszerzett szakkönyveket, szaklapokat gondosan tanulmányozta és előzetesen, nagyon kritikusan mérlegelve adaptálta csak hazai viszonyokra. Elvetlenül nem dicsért egyetlen galambfajtát sem, mert tudta, hogy a tenyészállat teljesítménye a tenyésztői munka függvénye. Neki sikerült tehát először a magyar galambtenyésztési szakirodalmat európai színvonalra emelni. Minden új tenyésztési módszert, tartási és takarmányozási technológiát azonnal publikált a szárnyakat bontogató magyar szaklapokban. Saját leltára szerint 1891-től keződően 1918-ig 632 nagyobb jelentőségű szakcikket írt, megjelentetett egy szakkönyvet, egy másikat pedig sajtó alá rendezett, de ennek kiadásában már a bekövetkezett halála akadályozta meg. Kiváló ismerője és bírálója volt a magyar galambfajtáknak, amelyeknek a száma országunk akkori területét figyelembe véve meghaladta a 80 önálló fajtát. Nem volt kis feladat ezeket úgy ismerni, hogy a tanulni vágyók számára megfelelő választ adjon minden szakmai kérdésben. A galambtenyésztés területén kifejtett szakmai tevékenységéért, továbbá a millenniumi kiállításon való eredményes szerepléséért, valamint a kiállított galambjaiért „Millenniumi Nagyérem" kitüntetésben részesült, ö írta le az akAz első magyar nyelvű Balassa György az első magyar nyelvű galambtenyésztési szakkönyv címoldala. galambtenyésztési szakkönyv szerzője