A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szikora András: Adatok Miskolc és környéke galambtenyésztésének történetéhez
kori szaklapokban elsőnek a Miskolci magas szálló keringő galamb standardját. Ö hozatta be iMskolcra elsőnek a Danczigi magas szálló keringő galambokat, amelynek felhasználásával tenyésztették ki a miskolci keringő fajtát. Ezzel is emlékezetessé tette nevét a magyar agrártörténelemben. Miskolcot mindig kedvelte és nagy szeretettel gondolt az ott eltöltött eredményekben dús évtizedre, amelyre mindig úgy emlékezett vissza, mint a szakmai tudásának, szakirodalmi tevékenységének kiteljesedésének időszakára. Az egyik memoárjában erről így nyilatkozik: „Az 1889-ik évben kerültem Miskolcra. Itt bontakozott ki bennem a gyakorlati tenyésztés, az elméleti biológiai ismeretek ötvözeteként az a szakmai tudás, amely alapot adott a 250 nyomdai oldal terjedelmű könyv megírásához, amely könyv 108 galamb fajtaleírását, és 35 szövegközti ábrát tartalmaz." Balassa György által írt első magyar nyelvű galambtenyésztési szakkönyv megjelenésének 81. évfordulóján tisztelettel emlékezünk úttörőmunkájára, áldozatos tevékenységére annál is inkább, mert ezt szűkebb pátriánkban, itt Miskolcon alkotta, törhetetlen ügybuzgalmával és szorgalmával. Ezért nevét, tudományos tevékenységét fokozott mértékben tartjuk számon. Mintegy negyedszázad gyakorlati tapasztalatát, a külföldi útjai alkalmával szerzett információit tömörítette ebben a könyvben össze, amely kitűnő alapot adott a magyar galambtenyésztés teljes kibontakoztatásához. Ö javasolta először, hogy a galambhús értékes húsféleség, őt igazolta a történelem, mert ma a pecsenyegalamb-exportunk meghaladja az évenkénti 100 vagont. Ha ezt átszámítjuk darabszámra, akkor ez 12 millió darab feldolgozott, ízlésesen csomagolt pecsenyegalambot tesz ki. * Teljes nevén: a Miskolci kontyos magasröptű keringő (Columba domesticus gyrus Miskolciensis) fajta kitenyésztésének időszaka 1907—1922-ig tartott. Ez egybeesik a fajta fénykorával, amikor igen nagy mennyiségben tenyésztették és versenyszerűen röptették a miskolci és a környékbeli galambászok. A fajta kitenyésztésének indító rugója az iparosodás erőteljes kibontakozása. Kitenyésztését tehát megelőzte az a történelmi időszak, amely az 1890-ben kibontakozó iparosodás gyors ütemű fejlődését jellemezte. A nagy méretű iparosodás ezen a tájon is kezdetét vette és ennek következményeként mindig több és több munkáskezet követeltek Miskolc, Diósgyőr és ezek környékén létesülő gyárak és kisebb-nagyobb ipari üzemek. A jobb kereseti lehetőség, a kulturáltabb életkörülmények, az Alföld legkülönbözőbb vidékeiről szinte mágnesként vonzották a munkásokat. Jöttek is azok családostól, s ha btúort nem is hoztak magukkal, de 6—8 pár galamb elmaradhatatlan „kelléke" volt a családi poggyásznak 1 . Az Alföld falvaiból, tanyavilágából Miskolcra, Diósgyőrbe költözött emberek magukkal hozták az ott tenyésztett ősi magyar galambfajtákat is. Ennek következtében Miskolcon és közvetlen környékén genetikai szempontból egy igen érdekes galambállomány alakult ki. Ennek természetesen megvoltak az előnyei és a hátrányai is. Jelentős mennyiségű Bácskai keringő, Szegedi keringő, és Körösi keringő galambállományok alakultak ki az ipari munkások házainak padlásterében, mutatva ezzel azt is, hogy a földművesből ipari munkássá lett családok, honnan származtak be
