A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szikora András: Adatok Miskolc és környéke galambtenyésztésének történetéhez

detben csak „Kör" néven működött, amelyből később két hatalmas szövetség bontakozott ki. Egyik a Magyar Galambtenyésztők Szövetsége, a másik a Magyar Postagalambsport Szövetség. Volt tehát már szervezett tagság, országos egyesület, egyre fokozódó szakirodalmi igény, de a szakkönyv megjelenése még közel két évtizedet váratott magára. Végül is „Miskolczon tört meg a jég, azáltal, hogy az ott élő és dolgozó Balassa György megírta az első magyar nyelvű galambtenyésztési szakkönyvet, amely kiváló fajtaleírásokat adott a tájékozódni akaró galambtenyésztők számára. (Házi-szárnyasaink, 1907) A könyv szerzője, aki később Európa-hírű szakíró lett, miskolci lakos, foglalkozására nézve „Magyar kir. Dohánybeváltó Hivatal-i felügyelő" volt. A könyvet kiadó miskolci vállalkozó szintén miskolci illetőségű volt, név szerint Ferenczi B. Károly, könyvkereskedő. A könyv nyomdai kivitelezését pedig a miskolci „Forster-Klein és Ludvig Könyvnyomda" végezte, finom műnyomó papíron, kifogástalan minőségben. A szakkönyv tartalmi részét nagy terjedelménél fogva, még kivonatosan sem lehet ismertetni, a szerzőről, és annak Miskolcon végzett munkájáról, a könyv megjelentetésének körülményeiről viszont meg kell emlékeznünk. Erre kötelez a hagyománytisztelet a könyv megjelenésének 81. évfordulóján. Ha pedig egyszer valaki megírja Miskolc város részletes, egyetemes történetét, akkor egy kiváló, Európa-hírű agrárszakemberről, mint a város egyik szellemi kiválóságáról emlékezhet majd meg. Balassa György 1860. december 18-án született Torontál megyében, Valkány község mellett levő Ürspusztán. Apja gazdatiszt volt, aki Kápolnásnyéken született, itt éltek Balassa György nagyszülei is. Itt végezte a nagyszülei felügyelete alatt az elemi iskolát. A felsőbb iskoláit már Nagykörösön és Temesváron végezte. Katonai szolgálatának befejezése után 1883-ban kinevezték a Dohánybeváltó Hivatalhoz gyakornoknak, Szegeden. Innen vezényelték át Miskolcra. Az idevágó adatokat már a Mester saját önéletrajzi írásából idézem, így hitelesebb: „Az 1889-ik évben kerültem Miskolczra. Itt lettem vérbeli galambtenyésztő. Ebben az időszakban Miskolczon igen fejlett volt a galambtenyésztés és ez számomra igen jó alapot adott a szakirodalmi tevékenységhez. Rendezett anyagi körülmények közé kerülve, megrendeltem a külföldi és a magyar szaklapokat; megvettem a német és egyéb idegen nyelven írott összes galambtenyésztési szakkönyveket a legdrágábbtól a legolcsóbbig. Tíz év elteltével 40 darab szakkönyvem volt már. A „Szárnyasaink" czímű, magasszínvonalon szerkesztett szaklapnak is írogattam olyszépen, hogy 1891—1899 év között 75 nagyobb terjedelmű czikkem jelent meg. Természetesen más lapok is felkértek cikkek írására és ezeknek az igényeknek úgy Miskolczon, mint a fővárosban is igyekeztem a legjobb tudásom szerint elegt tenni. „Az okszerű galambtenyésztés ..." czímű könyvemet Miskolczon írtam meg a 10 évig tartó ott létem idején. Itt öntöttem végleges formába a könyv kéziratát. Majd időközben Kápolnára vezényeltek, s ennek következtében a már kész kéziratot a bőséges illusztrácziókkal együtt innen vittem be Miskolczra az 1900-ik év végén. Űgy, hogy a könyvem 1901-ik évben látott csak napvilágot Ferenczi B. Károly könyvkereskedő kiadásában Miskolczon". Az egymást követő generációk szakemberei számára ez az értékes könyv mindennap lapozgatott szakmai „biblia" volt. Ebből tanultak nagyapáink, apáink és ennek az adatait, fajtaleírásait használták fel a későbbi könyv- és szakcikk-