A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szikora András: Adatok Miskolc és környéke galambtenyésztésének történetéhez

Természetesen a honfoglalást követő századokban csak a postagalambot (Columba domesticus var. tabellaria) tenyésztették katonai objektumokban, várakban, várkastélyokban katonai hírszolgálat céljából. A török impérium időszakában, a nyüzsgő török kereskedők nyomában tovább gazdagodott a hazai galambállomány új fajtákkal. Nekik köszönhetjük, hogy temérdek olyan új galambfajta is bekerült az ország területére, amelyek addig ismeretlenek voltak. A kiváló klimatikus viszonyok, és még az annál is jobb minőségű takarmányok olyan hatást gyakoroltak a meglevő és behozott fajtákra, hogy bizonyos módosulások jelentkeztek a fajták genetikai hátterében és habitusában is. így jöttek felszínre azok az új fajták, amelyeknek utódait ma is láthatjuk az egymilliót kitevő galambtartók és -tenyésztők udvarában. Régen, amikor még a közlekedés csak szánon, szekéren történt, a galambtenyésztők nem nagyon ismerhették meg egymás tevékenységét. Nagyobb távolságokra nem mehettek, s így a miskolci galambász nem igen ismerte a zalaegerszegi, a pozsonyi, a soproni, vagy éppen a pécsi vagy kolozsvári galambtenyésztő által végzett tenyésztői munkát, esetleg azonos fajtánál. így és ennek következtében különböző tenyésztési irányzatok alakultak ki. Szükségessé vált tehát egy szakkönyv, amelynek az volt a hivatása, hogy szinkronba hozza az azonos fajtákat tenyésztők genetikai és tenyésztői tevékenységét. Amint azt már említettem, a magyar galambtenyésztők lelkes tagjai 1882. január 7-én megalakították a „Columbia Galambkedvelők Köre" elnevezésű egyesületet. A szervezett magyar galambtenyésztés kezdetének ezt az időpontot tartjuk hivatalosan is számon. A megalakulásról szóló jegyzőkönyvet a Gallus című szaklap 1882 januári számában közölte. Ez a társulás kezEgyszínű, vörös Miskolci Kékszalagos Miskolci magasszálló magasszálló keringő galamb keringő galamb