A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: A szőlőhegyek védelme Sajószentpéteren a XVIII. században

István uramnak a Vakúrban levő palántjához kellett a tanácsbélieknek kimenni, aki is „némelly pintzékhez járó útat Commissio nélkül maga palántyához fogót sokaknak praejudiciumára." Érdekes az ekkor született határozat szelleme: mivel az építő sok munkát fektetett be és nem akarják tetemes kárát, csak arra kötelezik, hogy új utat készítsen, nem kell a régit eredeti állapotába visszaállítania.

1

''

5 A pincehegyen előfordult ügyes-bajos dolgok eligazítására is kétszer ment ki a magistratus, először 1778. május 26-án, amikor Dávid István uram, becsületes borbély mester a pincéjének „Kontor Sámuel által kőből lett rosszul való csinálásának 's rakassanak revisiójára" vitte ki B. Birák Urajmékat.

1

'

4 Másodszor pedig 1792. november 17-én, ekkor még egy szakértőt is vittek magukkal a tanácsbéliek. Ezt az esetet érdemes szó szerint idézni, mert valamilyen képet kaphatunk arról, milyenek voltak akkoriban a pincék. „Nemes Ambrus Lakatos Mihálly, a' Nemes Magistratust, Trencs Máttyás Kőmíves Maisterrel együtt ki vitte maga pintzéjének oculatiojára, azért tudniillik: hogy Bóthajtásra épültt Borháza mi okra való nézve szakatt volna le? és úgy találtatott, hogy néhány esztendőkkel ezelőtt, Néhai Ns. Öreg Ambrus Lakatos István, valamely rejtek jukat ásván, maga pintzéjébűl azon pintze alá, 's pintzeház fundamentuma alá. tehát, ámbár észre vévén az meg esett kárt Ns öreg Néhai Ambrus Lakatos István földel az ásott rejtek jukat bé hányatta légyen; mind az által a' pintze háznak fundamentuma meg erőitettvén, 's alább szállván, azért szakadott le az épületnek azon ásás felől való része."

15 A tényállás megismerése után a tanácsbéliek úgy határoztak, hogy az örökösök tartoznak a kárt megtéríteni, s ha már ott volt a kőműves, az örökösök azonnal meg is egyeztek vele, hogy 24 forintért minden néven nevezendő munkát megcsinál. Annál több olyan esetet prothocolláltak a jegyzők, amikor a magistratusnak valamilyen véletlenül vagy készakarva tett kár felbecsülésére kellett kivonulnia. Három olyan esetről van tudomásunk, amikor ismeretlen személyek vandál pusztítást vittek véghez a szőlőkben: 1759-ben a Nagy Kővőgyön egy szőlőben háromszáz fiatal tövet és homlítást téptek ki, 1760-ban Konyha Jánosnak, a Bábony völgyi Poszdorjas oldalon levő szőlőjében 93 tövet vagdaltak és tapodtak ki.

16 Az elkövetők személyére és indítékaira nem derült fény. Annál érdekesebb az 1760. június 11-én vizsgált eset, amikor az uraság ispánjának, Nagy Mátyásnak a szőlőjét tették tönkre ismeretlen emberek: egy 60x100 lépésnyi területen a szőlő fáját termésestől együtt kitépték, kiszaggatták és kitapodták (a kárt a tanács a jövendő eszendőre nézve öt hordó borra becsülte), és a szőlőben álló borház ajtajára faszénnel trágárságokat és fenyegetéseket írtak fel.

17 A feliratból kiderül, hogy tizenketten voltak a kártevők, s indítékaikat sem kell sokáig keresgélnünk: teli van a jegyzőkönyv az ispánok elleni panaszokkal, kegyetlenségeikkel és könyörtelenségükkel. Az általuk elnyomott, megalázott, szerencsétlen és tehetetlen emberek nem tudtak másképpen bosszút állni. Voltak másféle, véletlen kártételek is: a szomszéd által kivágott diófák, vagy ökrök törték össze a tőkéket.

18 Ilyen esetekben kártérítést kellett fizetni. Gyakoriak voltak a lopások is. Karólopást két esetben kellett kivizsgálni,

19 az elkövetőket pénz- és botbüntetésre ítélték. Tudunk gyümölcslopásról is: 1793-ban két nemes és egy jobbágyfiú éjjel körtét lopott, büntetésük: meg-