A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Történeti közlemények - Tassonyi András: A Móricz-család Prügyön

A Móricz család Prügyön A negyvenes évek elején olvastam először Móricz Eleiem regénye című művét. A regény úgy lekötötte figyelmemet, hogy egyetlen este ötös petróleumlámpa mellett elolvastam. A prügyi vonatkozású események, személyek és maga a község, a „tigrisek és oroszlánok barlangja" érdekeltek a legjobban. A könyv elolvasása után, még egy jó órát azon töprengtem: tényleg ilyen ez a község, ilyen vadak ott az emberek? 1954 tavaszán kezdődött a kutató- és gyűjtőmunkám. Szinte az utolsó pillanatban kezdtem e munkát. Rövid néhány év leforgása alatt, a kortársak, iskolatársak és szemtanúk mind meghaltak. Minden tudásukat megukkal vitték a sírba, és így a maiak nyelvén élő emlékekre támaszkodhatnánk az olykor pontatlan és egyoldalú Móricz-emlékezés mellett. Születésének századik évfordulója alaklmából 25 évi kutatásom eredményeivel, egyes pontatlanságok kiigazításával tisztelettel és kegyelettel adózom nagy írónk, Móricz Zsigmond emlékének. A szerencsi járás déli részén található az egykor Szabolcs megyéhez tartozó Prügy. Délről a Tisza, északról félkörben a Takfa mocsarai, illetve azok maradványai határolják. így a falu egy tökéletesen védett, a külvilágtól elzárt ..szigeten" fejlődött. A terület emberi letelepedésre kiválóan alkalmas volt, mert vizeiben halat, nádasaiban vadat, a mocsarak közt védelmet talált az ember. Ha valaki Móricz Zsigmond Élelem regénye című müve alapján ismeri a falut, akkor gyűlölettel, megvetéssel beszél Prügyről, és talán a ma itt élő emberekről is. Azok a szakemberek, akikkel 24 év alatt találkoztam és elbeszélgettem, többnyire úgy fogadják el a Móricz által Pürgyről írtakat, mint reális valóságot, a történetek színhelyét is beleértve, és nem veszik figyelembe, hogy az regény, irodalmi alkotás. Móricz többek közt így ír: ,, . . . az a szegény kis Csecse oly<m, mintha bárányok laknának benne -— ez a vad Pthrügy pedig, mintha farkasok, tigrisek és oroszlánok barlangja volna". „De ehhez valósággal bele kell születni, bele kell nőni és atyafinak k

{

ell lenni, hogy valaki otthon érezze magát ebben a farkastanyában."

1 Az író főleg azt a képet őrizte, amely még az érzékeny lelkű gyermekben rajzolódott, nem törekedett tárgyilagosságra. S gyermekei, több író és újságíró az emlékezést szó szerint értelmezve átvették, s így néha valótlanságot terjesztettek. Amikor 1834-ben Móricz Bálint Csecsén tönkrement, Prügyön is összeült a rokonság. Hallgatóéfcnál vitatták meg Bálint sógor esetét, s úgy döntöttek, hogy Hallgató József és Pallagi József rábírják Móricz Bálintot az ideköltözésre, és saját fogattal ide is szállítják a családot. Igaz, az 1884. őszi rábeszélés nem járt sikerrel, de az 1885. tavaszi látogatást már az egész család várta. A prügyi rokonság másik közös döntése az volt, hogy a család számára — amíg Bálint megfelelő keresethez nem jut —, Szőke sógor adjon díjmentesen lakást. A két ,,tügyi" sógor 1885. március 20—22-én hozta el Móricz Bálintot, a feleségét, a négyéves Istvánt és a kétéves kis Bálintot. Megérkezésük után az akkori 4. számú ház első szobájában rendezkedtek be. (Ma Rákóczi u. 7. özv. Marjai Benjáminné Szőke Piroska tulajdona.) Kezdetben minden rokon segítette a családot élelemmel, s mindennel, amivel csak tudták. Móricz Bálint kisebb tatarozásokat vállalt, kerítéseket javított, s — ahogyan sorsa némileg rendeződött —, a környező tanyákon, falvak-